Nekiugrik az egészségügynek az állam, a CT és az MR államosítása csak az egyik lépés a sok közül

Aki volt már MR-vizsgálaton, tudja, hogy egyszerre tud ijesztő és életmentő lenni. Az emberbe egy hűvös folyadékot fecskendeznek, ami végigáramlik az erein, ettől olyan érzése támad, mintha belülről fázna, aztán bedugják egy szűk hengerbe, miközben hangosan kattog körülötte egy óriási mágnes. De a kellemetlenség megéri: az MR olyan betegségek korai diagnosztizálásában segít, mint például a demencia, a vastagbélrák, a porckorongsérv, a szklerózis multiplex, vagy az epilepszia.

Ezeket az MR-vizsgálatokat, valamint a szintén képalkotó diagnosztikai CT-vizsgálatokat érinti egy utolsó pillanatban benyomott módosítás a pénteken megszavazott költségvetési törvényben: 2024 novemberétől ugyanis már csak az állami intézményekben lehet közfinanszírozott CT- és MR-vizsgálatokat végezni.

Hogy pontosan mit éreznek ebből majd a betegek, azt egyelőre találgatni lehet, de az irány nagyjából látszik a szakemberek szerint. Jelenleg a CT- és MR-vizsgálatok egyharmadát végzik magáncégek vagy úgy, hogy a kórházakban, szakrendelőkben saját, erre kialakított részlegük van, ahova az állam beutalja a betegeket, vagy úgy, hogy kórházon kívüli magánrendelőket működtetnek, és oda utalja be a pácienseket az állami egészségügy. A vizsgálatokat és azok kiértékelését a magánszolgáltató végzi el, de a beteg helyett az egészségbiztosító fizeti az általa meghatározott fix árat. A magánszolgáltatók vállalkozóként működtetik a saját üzletüket, beszerzik a szükséges eszközöket, például a CT- és MR-gépeket, biztosítják az ezeket kezelő személyzetet, orvosokat, ápolókat, javítanak, karban tartanak, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) pedig közvetlenül, vagy az adott kórházon, szakrendelőn keresztül fizet nekik, de azt is meghatározza, hogy egy adott szolgáltató havi vagy éves szinten maximum hány beteget láthat el úgy, hogy azt az állam kifizesse. Emellett a cégek az államtól függetlenül, teljesen piaci alapon is végezhetnek ilyen vizsgálatokat, több tízezer, akár több mint százezer forintos díjért.

Ennek a rendszernek jelen állás szerint jövő év novemberétől vége van, az új költségvetési törvény értelmében a kórházaknak, szakrendelőknek fel kell mondaniuk a magánszolgáltatókkal kötött szerződéseiket, újakat pedig nem köthetnek. Az érintett szolgáltatók a megszüntetett szerződésekért kártalanításban részesülnek, ennek összegét később a területért felelős miniszter, azaz a belügyminiszter, Pintér Sándor rendeletben határozza meg. A jogszabály szerint az ellátásból távozó szolgáltatók felajánlhatják gépeiket megvételre az államnak.

A CT- és MR-vizsgálatok részbeni államosításának, ha jelen formájában megvalósul, szakértőkkel és érintettekkel való beszélgetések alapján három fő hatása lesz:

• Kiesnek a rendszerből képalkotó diganosztikai berendezések, ezeknek a pótlása pedig sokba kerülhet az államnak (miközben a költségvetés nem áll jól).
• Ha sikerül is beszerezni a kieső CT- és MR-gépeket, az azokat kezelő szakorvosok átcsábítása a magánszolgáltatóktól az állami egészségügybe nem lesz egyszerű, mindez a várólisták további hosszabbodásával járhat.
• A szolgáltatás minősége romolhat, mert az állami szolgáltató nem feltétlenül ugyanazon elvek szerint működik, mint egy profitorientált szervezet.

Rengeteg pénz, rengeteg érintett

A mostani rendszer, amelyben az állami biztosító a magánegészségügyi piacról vásáról egészségügyi szolgáltatásokat, a 90-es években alakult ki. Az államnak nem volt elég pénze bizonyos komplex, nagy beruházást igénylő feladatok ellátására, ezért megengedte egyes vállakozóknak, hogy belépjenek a piacra, beszerezzék a szükséges gépeket, elvégezzék a beruházásokat, megszervezzék az ellátást, az állam pedig a szolgáltatásaikat igénybe vette a betegek nevében.

Így történt ez a CT- és MR-vizsgálatoknál is. Az Eurostat 2020-as adatai szerint Magyarországon 94 CT-, és 48 MR-berendezés van állami egészségügyi intézmények tulajdonában (ezzel egyéként bőven a lista alján vagyunk). A magánegészségügyben lévő gépekről az Eurostatnak nincs információja, azonban az általunk megkérdezett érintettek és szakértők mind azt nyilatkozták, hogy az országban lévő MR-, és CT-gépek nagyjából harmada van magánkézben. Ez nagyjából 45-50 magánkézben lévő CT-t és 20-25 magánkézben lévő MR-t jelenthet

Szintén az Eurostat szerint 2020-ban Magyarországon 1 712 537 CT- és 436 204 MR-vizsgálatot végeztek állami tulajdonban lévő berendezésekkel – ezze az EU-ban itthon jut a legtöbb vizsgálat egy gépre. Azt nem tudjuk visszafejteni, hogy hányat csináltak közfinanszírozásból magánegészségügyi szolgáltatók, de ha nagyjából erre is igaz az egyharmad magán–kétharmad állami arány, és hozzávesszük, hogy fizetős ellátásban valószínűleg kevesebben engedhetik meg maguknak az ilyen vizsgálatokat, akkor a mostani változtatás rengeteg embert érint. Különösen, hogy az adatok 2020-ból származnak, amikor a koronavírus miatt csak a legszükségesebb vizsgálatokat végezték el.

Ennek a rendszernek, mint azt Rékassy Balázs orvos, egészségügyi közgazdász a hvg.hu-nak mondta, számos előnye van. Egyrészt mivel a magánegészségügyi szolgáltatók for profit szervezetek, abban érdekeltek, hogy minél több beteget lássanak el, vagyis kimaxolják a NEAK által meghatározott kvótát. Innoválnak, keresik, hogyan tudnának még jobbak, gyorsabbak lenni, nem görgetnek maguk előtt adósságokat, az általuk foglalkoztatott szakembereket, orvosokat jól fizetik, de legalábbis jobban, mint az állami egészségügyben, és bár várólisták már itt is vannak, azok rövidebbek, mint az állami szolgáltatóknál. A teljes képhez hozzátartozik, hogy ebben a szegmensben ez jól működik, de a magánegészségügynek nyilván megvannak a korlátai, hiszen bizonyos szolgáltatásokat, például egy 0-24-ben működő sürgősségi osztályt nem lehet gazdaságosan fenntartani. Ezért nincs is magán sürgősségi, de ugyanez igaz az onkológiai ellátásra is, mint azt Rékassy ebben a G7-re írt cikkében részletesen kifejti.

Egy MRI-gép nagyjából 400-500, egy CT 100-200 millió forintba kerül, így sok milliárd forintba kerülhet a kieső berendezések pótlása. A törvény szerint ugyanis az ellátásból távozó szolgáltatók felajánlhatják a gépeiket megvételre az államnak, vagyis ha nem sikerül velük megállapodni, új gépeket kell közbeszerezni.

Ha ez megvan, orvost kell szerezni, aki a szolgáltatást végzi. Adott esetben olyan orvost, aki évek óta a magánegészségügyben látja el ugyanazt a feladatot, rendszerint jobb fizetésért, jobb körülmények között. Egy új radiológus pedig 10 év tanulásba, utána pedig mai áron havi nagyjából egymillió forintba kerül, miközben minden, a hvg.hu által megkérdezett szakértő radiológushiányról beszél.

MOK: szakemberhiány, várólista-hosszabbodás, magánba kényszerülés jön

A legnagyobb magyarországi szolgáltató az Affidea, amely összesen 11 helyen van jelen, hat magánegészségügyi központban és öt kórházban, utóbbiak közül négy Budapesten van, egy pedig Győrben. A Péterfy Sándor Utcai Kórház Péterfy utcai telephelyén például CT-t, röntgent, ultrahangot, mammográfiát és angiográfiát is végeznek, a kórházban ide küldik a betegeket ezekre a vizsgálatokra.

Hogy az átállás mennyire nem lesz könnyű, arra jó példa egy három évvel ezelőtti eset, amely éppen velük történt. A Szegedi Tudományegyetem 2020-ban egyoldalúan felmondta a céggel kötött, szerintük előnytelen szerződést. Az Affidea ekkor már 27 éve nyújtott egészségügyi szolgáltatásokat Szegeden, értetlenül álltak a döntés előtt, mint azt akkori közleményükben írták, „a képalkotó diagnosztikai vizsgálatok ára mellett azok mennyiségét is – vagyis az adott időszakra finanszírozott kapacitást – az állam határozza meg”, ráadásul „az Affidea szegedi díjazása mindvégig az OEP, illetve a NEAK által az SZTE Klinikai Központnak járóbeteg-ellátásra kifizetett finanszírozás összege alatt volt, ami évtizedeken keresztül jelentős többletbevételt biztosított az egyetemnek”. A közlemény szerint „mindeközben az Affidea 10 milliárd forintos nagyságrendben fektetett modern berendezésekbe, biztosította a működtetésükhöz szükséges fejlesztési és karbantartási költségeket, beleértve az állami ingatlanokba való befektetéseket is, illetve az SZTE alkalmazottainak továbbképzését is”.

Az Affidea Magyarország akkori vezérigazgatója, Leitner György levelében azt írta, „állampolgárként is közpénzpazarlásnak érzi”, hogy az egyetem úgy döntött, közel 5 milliárd forintot fordít a meglévő berendezések duplikálására, hiszen az Affidea folyamatosan a legmodernebb berendezésekkel bővítette eszközparkját, az egyetemmel kötött szerződése és a vonatkozó jogszabályok is erre kötelezték. Szerinte az egyetem döntése „nekünk kárt okoz, költségvetési forrást pocsékol el, és hosszú távú finanszírozási terheket keletkeztet”.

A most elfogadott államosítás a hvg.hu által megkérdezett érintettek szerint valószínűleg hasonlóan fog végbemenni, ráadásul az érintett szolgáltatókat a megszüntetett szerződésekért kártalanítani is kell majd, ami további terhet jelent a költségvetésnek.

Előfordul az is, hogy a NEAK által fizetett magánegészségügyi szolgáltató nem közvetlenül a kórházban működik, hanem saját telephelye van, és a páciensek oda kapnak beutalót. Ilyen például a Pozitron Diagnosztikai Központ, amely a daganatos betegségek diagnosztizálásához elengedhetetlen PET/CT vizsgálatokra specializálódott. (Mind a Pozitronnak, mind az Affideának van nem államilag finanszírozott üzlete is, tehát a szolgáltatásaikat úgy is igénybe lehet venni, ha az ember „csak besétál”, bár valószínűleg érdemes időpontot foglalni.)

Megkerestük a Pozitron vezérigazgatóját, Kókai Andrást, aki azt mondta, egyelőre nem tudja megmondani, rájuk is vonatkoznak-e a jogszabályi változások, vagy csak az olyan szolgáltatókra, akik kifejezetten a kórházakban, szakrendelőkben működnek. Ez szerinte a törvény szövegéből nem derül ki, és a NEAK sem tudta megmondani, az ugyanakkor tény, hogy daganatos betegek jelenleg is van, hogy hónapokat várnak egy CT-re, ezen a helyzeten pedig nyilván nem segít, ha ők kiesnek a szolgáltatók közül. Kókai elmondta, megérti, hogy a kórházakban lévő egészségügyi szolgáltatásokat egy kézben akarja tudni az állam, de az olyan, kiegészítő szolgáltatásokat, mint amilyeneket ők nyújtanak, saját, külső helyszínen, nem érti, miért kellene kiszorítani.

 

Az egészségügyi ellátás mostani átalakítását úgy fogadta el az Országggyűlés, hogy azt semmilyen társadalmi vagy szakmai egyeztetés nem előzte meg, módosító javaslatként tolták át, a Népjóléti Bizottság meg sem vitathatta. A Magyar Orvosi Kamara szerint „a hatástanulmányokkal megalapozott, szakmai konszenzusos döntéshozatalt megkerülő államosítás tovább ronthatja a diagnosztikában és a járóbeteg-szakellátásban már jelenleg is kritikus mértékű szakemberhiányt, mindez növelheti a várólistákat, rontja a daganatos, a mozgásszervi, valamint a  szív- érrendszeri betegek gyógyulási esélyeit, és még több beteget kényszerít a magánellátásba”.

A kormány szerint ez csak az egyik lépés a tiszta viszonyok felé

A törvénymódosításról kérdeztük Takács Pétert, a Belügyminisztérium egészségügyért felelős államtitkárát. Szerinte az államosítás „azokra a kapacitásokra vonatkozik, amelyek közfinanszírozott szolgáltató területén, de magántulajdonban lévő gépek, tehát például egy vármegyei kórház területén magántulajdonban lévő CT- vagy MR-gép van, azt szeretnénk állami tulajdonúval kiváltani”.

Az államtitkár azt mondta a hvg.hu-nak, a javaslat „most indult el a közigazgatási egyeztetés útján és társadalmi egyeztetésen van jelenleg”, ami azért furcsa, mert a változások a 2024-es költségvetés megalapozásáról szóló törvényben lesznek benne, amit július 4-én fogadott el a parlament, és már csak Novák Katalin aláírására vár.

Takács szerint a „javaslat” az állami tulajdonban lévő képalkotói eszközpark modernizálásáról is szól, bár erről nincs szó a törvényben. Azt ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a magánszolgáltatók továbbra is végezhetnek ilyen vizsgálatokat, „tehát ez nem olyan lesz, mint a meddősségkezelés, ahol tényleg egy teljes állami tulajdonba vonás történt”.

Azt mondta, tiszta vizet szeretnének önteni a pohárba, hogy „amikor egy beteg bemegy egy közfinanszírozott egészségügyi intézmény kapuján, biztos lehessen abban, hogy közfinanszírozott keretek között fogják ellátni”. Takács szerint összesen „talán hét olyan hely van, ahol magántulajdonban lévő MR- vagy CT-gép van kórházon belül”. Hogyha csak az Affidea négy budapesti és egy győri, a Mediworld szolnoki és székesfehérvári, és a HUNIKO kistarcsai és diósgyőri központjait összeszámoljuk az már több mint hét, de ott van még a Pécsi Diagnosztikai Központ vagy a kispesti Raditec.

Az államtitkár így foglalta össze a lényeget: „A cél a tiszta viszonyok teremtése, ezt elkezdtük számos fronton, szeretnénk a köz- és magánellátást egyértelműen szétválasztani, ez a beteg érdeke is, a szürkezónából mi tiszta, fekete-fehér helyzetet szeretnénk teremteni, ez egy lépés a sok közül”. A „szürkezóna” kifejezéssel az iparági szereplők valószínűleg nem értenének egyet, ugyanis a közfinanszírozott magánegészségügyi ellátás egy végtelenül szigorúan szabályozott piac, ahol az állam határozza meg az árat, a szolgáltatás minőségét, hogy mennyit lehet belőle nyújtani, és hogy kit enged be a piacra. Ahogy egy érintett fogalmazott háttérbeszélgetéseink során: innen senki nem hordta haza talicskával a pénzt.

A nyilatkozatot teljes terjedelmében itt nézhetik meg:

 

Vannak előzmények

Bár az, hogy a Fidesz szinte egyik napról a másikra (a módosító javaslatot június 30-án, pénteken nyújtotta be Hende Csaba, az Országgyűlés pedig kedden már el is fogadta) átvert egy ilyen jelentős változtatást váratlanul érte az iparági szereplőket, az ötlet valójában nem új. Orbán Viktor állítólag már 2018-ban a diagnosztikai ellátások államosításáról beszélt a kötcsei pikniken.

Korábban a laborszolgáltatásokkal tervezte ugyanazt meglépni az állam, mint most a képalkotó diagnosztikával. Létrehozták a teljesen állami tulajdonú Nemzeti Orvoslaboratóriumi Diagnosztikai Nonprofit Kft.-től (NOLD NKft.), mostanra az állami kórházaknak a laborvizsgálatokat már ettől az állami labortól kellett volna megrendelniük. Ez végül csúszik, a Belügyminisztériumnak ugyan március 1-jéig kellett volna felállítania az új intézményt, ám a tárca jelezte, ez az időpont „csak lehetőség” volt, várhatóan 2024-ben indul a nemzeti laborhálózat. A cég vezetője egyébként 2021 óta az a Boér Gábor, aki helyettes államtitkárként felel a Belügyminisztériumban az egészségügy finanszírozásáért és fejlesztésért.