Kerületmustra: Hogyan lett a malmok utcájából és Budapest gyomrából egy új városrész?

Nem mondhatnánk, hogy a Soroksári út az a része Budapestnek, ahol különösebben jó lenni. A legtöbbünk fejében inkább amolyan nem-helyként van meg, ahol legfeljebb áthalad az ember két úti cél között. Leharcolt, indusztriális környezet, modern irodaházak, lakópark-kezdemények és új építkezések váltják egymást, a soksávos út forgalma mindig ezerrel dübörög, és ezen a zavarba ejtő, elidegenítő összképen a Duna közelsége sem igazán változtat. Ahhoz viszont, hogy kiderüljön, mégis mi benne az érdekes, elég csak egy kicsit megkapargatni a felszínt.

Míg a 19. századi városfejlődés a mai Belső-Ferencvárosban a nagy- és középpolgári világ kiteljesedését hozta magával, addig a kerület külső részén a nagy iparvállalatok felbukkanása és szaporodása volt jellemző. Mintha két külön világ lenne, és ez máig így van. A kerület egykor a főváros egyik legfontosabb ipari és logisztikai központja volt gőzmalmokkal, hús- és vegyipari üzemekkel, textilgyárakkal, raktárakkal, sok tízezer embernek adva munkát. Ma már mindez csak nyomokban látszik, de bőven vannak itt – vagy legalábbis voltak – elsők és legek a Boráros tértől a Rákóczi híd felé.