Nemzetközi lapszemle: Mi jön a spanyol választás után?

FT

A keményen jobbos Orbán Viktor, valamint hasonszőrű lengyel és olasz kollégája nyilvánosan is beállt a Vox mögé a holnap esedékes spanyol választás előtt. A magyar politikus azt üzente, hogy egyformán gondolkodnak a spanyol párttal az illegális migrációról, illetve a gender ideológiáról. Videójában úgy fogalmazott, hogy a kontinens szorult helyzetben van. A brüsszeli bürokraták egyre nagyobb zűrzavarba taszítják, és az Uniót csak az erős nemzeti kormányok tudják megmenteni.

A hatalmon lévő spanyol szocialisták viszont arra figyelmeztetnek, hogy az EU-ban jókora felfordulást okoz, ha a szélsőjobb bekerül a koalícióba Madridban.

A Vox azzal vádolja Brüsszelt, hogy az folyamatosan túllép a jogkörén, beleavatkozik nemzeti kérdésekbe. Továbbá hogy az Unió megadta magát a környezetvédőknek, illetve radikális ideológiai lobbiknak. A választás eredménye kulcsfontosságú a földrész szempontjából, mivel olyan kérdések vannak napirenden, mint a menedékpolitika reformja vagy a közös költségvetés kiadásainak növelése.

A szélsőjobb vezérei az utóbbi hetekben megmutatták, hogy meg tudják akadályozni a közös elképzelések megvalósítását. A lengyel és a magyar miniszterelnök például a múlt hónapban megakadályozták, hogy a szervezet csúcstalálkozója együttes állásfoglalást adjon ki a migrációról.

FAZ

Közép-Európán belül egyedül Magyarország kezdett hozzá a kamatcsökkentéshez, ám a szint jelenleg még kiugróan magas: 16%. A mérséklés előreláthatólag az év végéig folytatódik. A szándékot alátámasztja, hogy a kormány már tavaly szigorított a kiadásokon. A fogyasztás gyatra és a gazdaság helyzete nem túl rózsás, úgyhogy a bécsi Nemzetközi Gazdasági Összehasonlító Intézet szerint a térségben nincs másik állam, amely ebben az évben recesszióba süllyed, csak a magyar.

A Raiffeisen International viszont úgy véli, hogy a magyar gazdaság már túl van a legrosszabbon és lassan halad a kilábalás útján. Viszont a hangulaton ront az EU-val zajló jogállami vita, amely miatt egyelőre függőben van jelentős uniós támogatások kifizetése.

The Times

A konzervatív újság szerkesztőségi állásfoglalása úgy látja, hogy Európában menetel a szélsőjobb, ezért kemény kihívással néz farkasszemet a szabadelvűség. Svédország sokáig mintának számított a maga gondoskodó államával, ám a nemzetet megrázta a fegyveres bűnözés, az erőszak és a kábítószer kereskedelem elburjánzása. Így a hatóságok bekeményítettek.

Bezárult az ajtó a menedékkérők előtt, miután az érkezők nagy többsége nemigen illeszkedett be, ugyanakkor aránytalanul sokszor szerepelnek a bűnözési statisztikákban. A szélsőséges Svéd Demokraták egykor politikai páriának számítottak, ma kívülről támogatják a koalíciót. Pedig olyan politikát képviselnek, ami a svédek szemében sokáig intoleránsnak és elfogadhatatlannak számított.

De Európa más részein is mindinkább bekerülnek a politikai fő áramlatba mérgezőnek tekintett ideológiák, és ez hat a hagyományos pártokra, mivel e nézetek egyre népszerűbbek. Lásd a francia Marine le Pent vagy a spanyol Voxot.

A magyar és lengyel populista kormány a szociálisan konzervatív és intoleráns nacionalizmusra épít. A szélsőjobb irányítja Olaszországot, de a legriasztóbb alighanem a német AfD felemelkedése. Áttörheti a tűzfalat.

A siker titka általában az ellenőrizetlen bevándorlás, a nemzeti identitás elvesztése, a globalizáció sok megpróbáltatása, a woke politika körüli zavar, a kulturális háború, valamint a haladó politika ára, főként a környezetvédelemben. Úgyhogy most a politika küzd a jelenséggel, ami megváltoztatja az egész földrészt.

Washington Post

Fareed Zakaria nem ért egyet azzal a véleménnyel, hogy lassan leáldozik a szélsőjobbos populizmusnak, szerinte a veszély egyáltalán nem múlt el. Az újságíró, aki jó két évtizede megjövendölte az illiberalizmus korát, úgy értékeli, hogy nagyon is hat az irányzat vonzereje, sőt az eltelt hónapokban az ilyen erők csak még inkább teret nyertek.

Példaként hozza fel Spanyolországot, amelyről sokáig úgy gondolták, hogy védett a szélsőjobboldali demagógiával szemben, mert egykor jobbos diktatúrában szenvedett. Németországban a korábban tabunak tekintett szélsőséges AfD helyi választásokat nyer az ország keleti részén és a közvélemény kutatásokban jobban áll, mint a szociáldemokraták. Az olaszoknál a miniszterelnök Giorgia Meloni sok vonatkozásban visszafogja magát, de továbbra is dicséri azt a fasiszta szerveződést, ahonnan ő maga indult. Feljött a szélsőjobb a svédeknél és a finneknél is.

Az okot nem a gazdaságban kell keresni. A háború már jobban aggasztja az embereket, főleg, hogy sok demagóg ezt sulykolja beléjük. Annál nagyobb szerepet játszik viszont a szélsőséges populizmus felemelkedésében a bevándorlás. A klímaváltozás csak hozzáadódik ehhez a mérgező elegyhez.

A migráció ügyében erősödik a nyomás és félő, hogy mind hangosabb és zajosabb lesz ez a fajta retorika. Donald Trump pontosan tudja, hogy ez a téma vitte be annak idején a Fehér Házba. És a centrum nem fog kitartani, ha a demagógok még rátesznek egy lapáttal a mondandójukra és további tömegeket ijesztenek meg vele.

Wall Street Journal

A jobboldali lap üdvözli, hogy Spanyolországban a holnapi választás után várhatóan konzervatívok váltják a baloldalt a hatalmon. A vezércikk szerint a Néppárt (PP)  megmutatja, miként nyerhetnek a mérsékelt konzervatív erők, ami azért meglepetésnek számít a mai Európában.

A tömeges elégedetlenséget sok minden magyarázza: a Covid szigora, hogy lassan újul meg a gazdaság. Az infláció ugyan csak 1,6%-os, viszont a munkanélküliség majdnem 13%-nál jár. Ráadásul az eddigi kormány átlépett több kulturális vörös vonalat: érdekszövetséget kötött a parlamentben több regionális szakadár párttal, valamint a kommunistákkal.

A Néppárt a kulturkampfban a nemzeti egységre helyezi a hangsúlyt, vagyis ellenzi, hogy bizonyos tartományok leváljanak. Fontos tanulság másutt a jobboldalnak, hogy a párt nem sodródik balra gazdasági vagy kulturális kérdésekben, de nem is lendül ki túlságosan jobbra, a totális kulturális háborúskodás irányába, mert nem szeretné elidegeníteni magától a középen lévő szavazópolgárokat.

Lehet persze, hogy a PP kénytelen lesz a Voxra támaszkodni, de ezt az erő pozíciójából teheti. Egészséges fejlemény lesz, ha egy középjobb párt konzervatív stratégiával tud nyerni és közben magához vonzza az embereket a politikai paletta közepéről.

Economist

A salvadori elnök utat mutat a jövő autokratáinak: kibelezi a demokráciát, ám a lakosság mégis megtapsolja. Más erősemberek írigykednek is rá. Így értékeli a vezércikk, rámutatva, hogy Nayib Bukele módszeresen bontja le a jogállami korlátokat, népszerűsége viszont egyfolytában 80-90% körül jár. Sikerének egyik titka, hogy mesterien bánik a közösségi médiával. A másik, hogy igen sok fiatalt csuk be.

Tavaly márciusban rendkívüli állapotot hirdetett, azóta több mint 71 ezer embert tartóztattak le, ami azt jelenti, hogy a 14-29 év közöttiek 7%-a rács mögé került – meghatározatlan időre. Nem kell hozzá más, csak az, hogy felmerüljön: az illető kapcsolatban áll valamelyik bűnbandával. Elég egy gyanús tetoválás vagy névtelen feljelentés. Viszont az tény, hogy visszaesett a gyilkosságok száma.

A gengszterek meg vannak rémülve, elrejtőztek. Ám az intézkedés több kárral jár, mint haszonnal. Először is rengetegen ártatlanul szenvednek. Az államfő ugyanakkor a megnövelt jogkört arra használja, hogy még több hatalomhoz jusson. Eltávolította a bírákat, akik ellentmondtak neki. csökkenti a képviselői helyek számát, viszont a választási törvény módosításával nagyobb befolyáshoz segíti pártját.

Megfélemlíti a sajtót. Azt ígéri, hogy lecsap a korrupcióra, de ez nem sok jót jelent a politikai ellenfelei számára. Egyre inkább rendőrállam alakul ki. Putyin módjára ő is trükk segítségével igyekszik újabb mandátumhoz jutni, pedig elvileg már nem jelöltethetné többet magát.

Módszere mindenütt alkalmazható, ahol jelentős a bűnözés és gyengék az intézmények. De sok helyen hozzájárulhat a tekintélyuralom kialakulásához. Ezért ajánlatos óvatosnak lenniük a demokratikus politikusoknak. Mert ha nem tudnak a jog segítségével úrrá lenne a bűnözésen, akkor jöhetnek a demagógok, akik a maguk módján oldják meg a problémát.

Süddeutsche Zeitung

A Knesszet volt elnöke szerint Izrael ma rosszabb, mint Magyarország és Lengyelország együttvéve. Avraham Burg annak kapcsán fejti véleményét, hogy a berlini izraeli nagykövet a jelenlegi hatalom szolgálatában durván nekirontott egy német politológusnak, aki azt találta mondani, hogy nagyon hasonló a palesztinok és az ukránok helyzete: mindkettő sorsa a támadás, bombázás, megszállás és a törvénytelen bánásmód.

Az elemzés megállapítja, hogy a szélsőséges német AfD csak irigykedhet, mert Izraelben a nemzeti populisták átvették a hatalmat. Fokozni kívánják a katonai erőszakot a megszállt területeken, súlyosbodott a nem zsidó kisebbségek elnyomatása. Az arab közösséget diszkriminálják és a margóra szorítják. Felfegyverzett és erőszakos verőlegények ültetik át a gyakorlatba a szélsőséges miniszterek programját.

És a nagykövet teljes szívből képviseli a legnagyobb politikai csalókat, minden eszköz elfogadható számára, ha a nemtelen célok eléréséről van szó. Ám cseppet sem antiszemita a német elemző okfejtése, mert nagyon is jogos az összevetés. Továbbá helyénvaló az ellenállás is, mert az agresszorok csakis az erő nyelvén értenek. Azon felül Izrael az egyetlen állam a demokratikus világban, amely milliókat foszt meg jogaitól. Mégsem szól senki semmit, csak mert volt a holokauszt.

Benjamin Netanjahu elnök célja, hogy a Legfelsőbb Bíróság ne tudjon útjába állni, amikor antidemokratikus államot kíván kialakítani. A többség zsarnoksága, a tekintélyelvűség felé viszi az országot, hogy uralmát többé senki se tudja megdönteni. Az amerikai, német és francia jobboldali populisták a nemzeti fundamentalizmus győzelmét kívánják Izraelben.

Az ország annyira megosztott, hogy lassan minden posztra két embert kell kinevezni, ideértve, hogy két főrabbi legyen, mert csak így lehet lefedni a társadalom egészét.