Lehetett-e újabb pilóta-öngyilkosság az Air India júniusi tragédiája?
Nemcsak a gépeket kell karbantartani, hanem a pilóták lelkét is.
Az ember-, az állat- és a környezetbarátság is érv lehet a tej ellen és a növényi italok mellett, de a helyzet nem ennyire egyszerű.
„Egy mandula nem tejel.” Az idézet az amerikai élelmiszer-felügyelet (FDA) egy illetékesétől, Scott Gottliebtől származik, márpedig ha hivatalos helyről közlik, mi a különbség egy mandula és egy tehén között, annak nyilván nyomós oka van. Azóta azonban eltelt öt év, és a hatóság fontolóra vette, hogy a zab-, szója-, mandula- vagy egyéb növényi italok nevében mégis szerepelhessen a „tej” megjelölés. Változnak az idők, és Amerikában is már oly sokan fogyasztanak növényi tejeket, hogy az FDA joggal hivatkozhat arra: a fogyasztók megtévesztéséről immár szó sem lehet, hiszen a többségük tudja, hogy a növényi kivonatok vizes oldatainak semmi közük egy tehén tőgyéhez.
Magyarországon viszont még hagyományos és hivatalos mederben folyik a fehér lé: a tej nem lehet más, mint a „fejésből nyert rendes tőgyváladék”, és ez összhangban van az idevágó EU-rendelettel. Egyedül a kókusztejnek van olyan szerencséje, hogy ekként lehet címkézni. Merthogy ez hagyományos megnevezés, és ugyanúgy nem tartaná senki tejterméknek, mint például a disznósajtot vagy a vajbabot.
Hogy mindez egyáltalán szóba kerül, az jól jelzi a tej és a tejszerűségek piacának átrendeződését. De kinek van egyáltalán szüksége a tejhelyettesítő növényi italokra? A válasz attól is függ, milyen szakembert kérdezünk.
Nemcsak a gépeket kell karbantartani, hanem a pilóták lelkét is.
A háború mellett harc folyik az élelmiszerért, és repedezik a klánok és a Hamász hallgatólagos paktuma.
Vihart kavart a Kneecap fellépése a Sziget Fesztiválon, a kormány után több mint 150 művész is azt követelte, hogy mondják le a koncertet.
Az influenszernek bíróság elé kellett állnia, de hozzászólása még a bírót is megnevettette.