Mark Palmer emlékezik - Amerikából jöttem

Mark Palmer, a rendszerváltás kezdetén Budapesten szolgáló amerikai nagykövet a Küzdelem a gonoszság valódi tengelye ellen, avagy hogyan űzzük el a világ utolsó diktátorait 2025-ig címmel október közepén Amerikában kiadott könyvében úgy emlékszik, hogy az ő személyes közbeavatkozására volt szükség az 1989. március 15-ei budapesti demonstráció békés jellegének biztosítására.

Elmondása szerint ennek érdekében felkeresett több kommunista vezetőt, köztük a „legellenszenvesebb szervezet”, a „nem egy antiszemita tagot tömörítő” munkásőrség akkori országos parancsnokát, Borbély Sándort. Ennek során nyomatékosan felhívta a figyelmét, hogy mivel ő és a követség több munkatársa a tömegben lesznek, súlyos bonyodalmakat okozna, ha a testület valamely osztagának eszébe jutna fegyvert használni az ünneplők ellen. Tény, hogy akkoriban sokan tartottak a hatalom részéről egy, a demokratizálódási folyamatot esetleg megakadályozni kívánó provokációtól, elvégre alig négy hónappal korábban riogatott Grósz Károly, a párt főtitkára a fehérterror rémével - és az erre adandó kényszerválasszal. Hofer Tamás Harc a rendszerváltásért szimbolikus mezőben: 1989. március 15-e Budapesten című, három éve megjelent tanulmányában is ír arról, hogy akkortájt mindkét oldalon folyt az erők felmutatása. Az ellenzék például jó előre bejelentette, hogy a központi ünnepségektől távol maradva afféle alternatív március 15-ét szervez, melynek során ráadásul szimbolikusan még el is kívánja foglalni a Magyar Televízió épületét. Mire az MSZMP központi bizottságának (kb) a védelemért, belügyekért és állambiztonságért felelős titkára, Fejti György azt üzente, hogy az ezt fontolgatók „ne játsszanak a tűzzel”.

Ennek ellenére a HVG-nek nyilatkozó történészek és politológusok kiemelik, hogy a munkásőrségnek címzett felszólítás - amennyiben valóban megtörtént - inkább szimbolikus jelentőségű lehetett.