Milyen lenne, ha enyhén retardált kamaszok vezetnék az országot?
Nos, pontosan olyan, mint most. A különbség maximum annyi lenne, hogy nekik időnként támadhatna valami szórakoztató, vagy legalább nem kifejezetten kártékony ötletük is, míg jelen helyzetben csak szekunder szégyenünk erősödik napról napra, amikor valamelyik – tudjuk: kétharmaddal – választott vezetőnk megnyilatkozásra adja fejét, mint tette azt legutóbb Szijjártó Péter a Facebookon.
Az mára teljesen legitim és unalmas lett, hogy választóikkal úgy kommunikálnak, mintha menthetetlenül hülyék lennének, kiteszik ellenzéki politikusok képeit, és ráírják az óriásplakátra, hogy háborúpártiak, aminek nyilván semmi értelme, de
a közvélemény-kutatások azt jelezték, hogy a háború szótól megijednek a mezővárosok lakói, úgyhogy tolni kell ezerrel,
miközben Orbán Viktor a béke pártján áll, ki az, aki ezután az ellenzékre szavaz? Csak az, aki gondolkodik, de ez a törpe minoritás nem sok vizet zavar.
Ezt alulmúlni komoly teljesítmény, de Szijjártónak most sikerült.