Buda Péter: Kiszámíthatatlan veszélyek korszaka vár ránk, amit jövőnek gondoltunk, délibáb

“Éghajlatunk gyorsabban omlik össze, mint ahogyan azt kezelni tudnánk, szélsőséges időjárási események sújtják bolygónk minden szegletét”, fogalmazott a napokban António Guterres, az ENSZ főtitkára. Tegyük hozzá: nem csupán kezelni nem tudjuk a klímaösszeomlást – és a nyomában járó társadalmi-politikai katasztrófákat –, de valójában előrejelezni sem voltunk képesek azok bekövetkezésének dinamikáját. Pedig a jelek már régóta a szemünk előtt voltak, csak nem láttuk meg őket. És ugyanez igaz sajnos a nem éghajlati gyökerű egzisztenciális kockázatokra is.

“A klímabiztonság rejtett, aszimmetrikus veszélyeinek azo­nosításához, értelmezéséhez és megfigye­léséhez szükséges eszközök rendelkezésre állása bármely kormányzat, intézmény, tudo­mányág vagy szakértői közösség informá­ciógyűjtési és elemzési képességeit meghaladja. Egy olyan kollaboratív tudás-öko­szisztémára van szükség, mely képes jobb hatásfokkal előrejelezni az aszimmetrikus veszélyeket és a felbukkanó kockázatokat" – ez áll az USA Energiaügyi Minisztériumának Hírszerzési és Elhárítási Hivatala rende­zésében tavaly tartott konferencia zárójelentésében.

A nemzetközi együttműködés és az egyes országok adaptációs és védelmi rendszereinek, nemzetbiztonsá­gi koncepciójának átalakítása, rugalmasabb reagálóképesség kialakítása várható, ám ki­ számíthatatlan veszélyekkel szemben, min­dennél fontosabb. Annak kell lennie nálunk is. A veszélyek tudatosításával együtt.” Sajnos nem öregszenek ezek a sorok, pedig még 2009-ben jelentek meg a Tornádó előtt köpönyeg… című írásomban (Népszabadság, 2009. augusztus 24.).