Horn Gábor: Nem hazaárulás külföldi kormányok segítségétől is remélni a rendszer bukását

Minden velünk határos uniós országban olcsóbban beszerezhető az élelmiszer, a benzin, a háztartási tisztítószerek, magasabb a minimálbér és az átlagjövedelem. Minden uniós országban szerényebb infláció mellett, jobb oktatás és jobb egészségügy, növekvő gazdaság várja az európai polgárokat. Magyarországon a drámain elértéktelenedő hazai fizetőeszköz, a befagyott hitelezés, az oktatás többszörös krízise, és a szakember- és eszközhiánnyal, valamint növekvő adóssága küzdő egészségügy az élet természetes része.

Akárcsak a kormányzat gazdasági holdudvarának “minden napra egy mese”-módra előbukkanó korrupciós történetei: hol egy fél megyeszékhely oktatási modernizációját fedező jacht, hol egy semmiből előtűnő milliárdos, aki egy másikra írja a vagyonát, hol egy kis örökbérlet autópálya-koncesszióra, miegyébre.

A kormánypárt némileg vesztett a népszerűségéből, de ha minden papírforma szerint megy, vagyis jön a mindent elborító propaganda, az adópénzünk odairányítása a mérések szerint szükséges választói rétegekhez, akkor megáll majd a romlás, vagy legalábbis nem zuhannak be jobban.

A király ugyanis meztelen, de ezt régóta tudja az ország egyik fele. És talán a másik is érzékeli, de nem érdekli,

fontosabb neki a gyűlölet aktuálisan felkínált tárgya: menekültek, Soros, Brüsszel, baloldal, és most már az USA is.

Tóta W.: Nem a svéd NATO-tagság a kérdés, hanem a magyar

Magyarország mert nagyot álmodni. Lábujjhegyre áll, és beleköp a nagyok levesébe. Vélemény.