Nem a világ közepe, de attól még simán jó hely – kerületmustra az újjászületésre váró Csepelen

Aki nem odavalósi, az Csepelt egy vállrándítással szokta elintézni. Nincs ott semmi, minek mennénk oda – nem reprezentatív, de azért eléggé reális tükörnek tűnő saját közvélemény-kutatásom alapján ez az általános hozzáállás. A Csepel Művekről persze mindenki tud, és aki ínyenc, rajong is érte, ám azon túl a XXI. kerület vakfolt Budapest térképén.

Való igaz, Csepel most mintha túl hosszúra nyúló álmát aludná, és arra várna, hogy valaki felrázza az évtizedes szunnyadásból. Pár hónappal ezelőtt még úgy tűnt, ez mindjárt be is következik, csak aztán jött a kormány óriási megszorító csomagja, azon belül is lendült Lázár János kaszája, és elhullott egy sor tervezett csepeli beruházás, köztük olyanok, melyek berúghatták volna a kerület jövőjét.

Fazekas István

Mégsem készül el a sziget északi részének senkiföldje-dzsumbuját leváltani hivatott közpark és vizes élőhely, és nem lesz Galvani híd sem, amivel megszűnik a lehetősége annak, hogy új, modern városrészek nőjenek ki a földből. Helyette új vasúti híd épül a Gubacsi híd helyett, "a katonai mobilitás jegyében." Nem fejlesztik sem az északi, sem a déli szennyvíztisztító telepet, meghatározatlan ideig el kell felejteni az evezősközpontot és az atlétikai edzőcsarnokot is, valamint nem kap a délnyugati kerületrész sportparkot, az északi zsilip három műemléki épülete meg felújítás helyett pusztulhat tovább.

A kerület vekkere tehát mégsem mostanában fog felcsörömpölni, azzal együtt azonban a szunnyadó Csepel is tartogat annyi izgalmat, hogy bőven megérje értük HÉV-re ülni. A történelemkönyve is vaskos, csapjuk fel a legelején, és száguldjunk át a legfontosabb fejezetein.