Egy kézbe került a parádi kastély és a lillafüredi Libegőpark
A milliárdos Leisztinger Tamás munkatársa, Hidasi Emese vette meg a parádi Károlyi-kastélyt.
A milliárdos Leisztinger Tamás munkatársa, Hidasi Emese vette meg a parádi Károlyi-kastélyt.
Az árrés nem egyenlő a nyereséggel, a boltok abból fedezik a költségeiket, beleértve a kormányzati különadót. Az olcsóbb, saját márkás termékeken nincs nagy árrés, a hamarosan érkező 10 százalékos sapka a drágább, márkás termékeket érinti majd elsősorban – amelyeket nyilván azok vásárolnak, akik megengedhetik maguknak. Nagy Márton miniszter szerint az árréssapka 2 százalékponttal szépíti majd az élelmiszer-inflációs statisztikát.
Még alig két hónaposak, illetve meg sem születtek, de máris világhírűek: ők a béta generáció, amelynek tagjai már olyan világban nőnek fel, ahol a mesterséges intelligencia tényleg a mindennapok része lesz, és korántsem ez az egyetlen kihívás. Kérdés, mennyire lehet általánosítani a nemzedékekről, és mennyire állják meg a helyüket a vad előrejelzések.
A Tápiósápról induló Szirtes Ádám a világháború utáni négy évtized meghatározó filmszínésze. A Port listája szerint negyven év alatt 118 filmben szerepelt. Még a filmes főszerepekből is több jutott neki, mint ahány évet eltölthetett a pályán. A 65. születésnapját sem érhette meg. Színpadi színészként kevesebb megbecsülést kapott, mint amennyi magasztaló kritikát. Mélyebbről magasabbra nem jutott senki más.
Az én hetem című sorozatunkhoz négy írót kértünk fel, hogy öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Lackfi Jánosnak most az alábbi készletből kellett ihletet merítenie: hízelgéscunami, részvénynyilvánítás, békeipar, mutyibajnokság, kólásdoboz.
Az utóbbi időben a kockázatosabb befektetési alapokat szerették az ügyfelek, amelyekbe juthat a frissen felszabaduló pénzekből is – latolgatja Temmel András, a Bamosz főtitkára. A befektetőknek nem szegte kedvét a hozamok megemelt adója, ám azt változatlanul nehéz megítélni, melyik alap mennyire zöld. Interjú.
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen egy nepáli étteremben.