Madonna lázadó élete – 4. rész: Botrányos bombaslágerek
Madonna több mint popsztár. Amióta az 1980-as évek elején színre lépett, folyamatosan borzolja a kedélyeket, sorra dönti a tabukat, kísérletezik a legkülönfélébb műfajokkal és minden alkotásában megújul. Táncos, énekes, színész, zeneszerző, filmrendező, stílusikon, politikai és melegjogi aktivista, szókimondó feminista. Generációk ízlését és világlátását befolyásolta, nők millióinak tanította meg, hogyan vállalják fel a vágyaikat és a véleményüket. Mary Gabriel lebilincselő memoárjában korunk egyik, ha nem a legnagyobb női bálványának életútját mutatja be a detroiti évektől a szupersztárrá válásig. A könyvet különösen izgalmassá teszi, hogy a szerző Madonna karrierjét nem popzenei vákuumban ábrázolja. A HVG Könyvek által kiadott biográfiából több részt is bemutatunk itt a hvg360-o
1984 elejére közismertté vált, hogy a fehér és új hullámos énekesnő azon női előadók új nemzedékének képviselője, akik előszeretettel feszegetik a határokat a színpadi megjelenés terén. Cyndi Lauper képviselte a skálán az egyik végletét, tűzvörösre festett hajával és szakadt külsejével. A néhány éve már színen lévő The Slits tagjai felül hordták az alsóneműjüket, csapzott, rasztás hajjal és össze nem illő ruhadarabokban léptek fel.
A The Slitshez hasonló stílust képviselt Lydia Lunch is, csak sötétebb kiadásban: a ruhái, a haja, a megjelenése is sötét volt. Az X zenekar énekesnője, Exene Cervenka úgy nézett ki, mint Louise Brooks punkváltozata. És ne feledkezzünk meg Annie Lennoxról sem. A Eurythmics 1983-as „Sweet Dreams (Are Made of This)” című klipjében nagy szenzációt keltett a nemek közti határokat összemosó, technicolor-színvilágú androgün megjelenésével.
De bármilyen egyedi stílust is képviseltek ezek a nők, szélsőségnek számítottak. A lépésre, amelyet megtettek, a lányok és a fiatal nők akkoriban még nem voltak felkészülve. Madonna azonban nem volt ijesztő, ugyanakkor elég különleges volt ahhoz, hogy az őt utánzó lányok szereplői legyenek otthon a „Meg ne lássam, hogy így mész ki az utcára” című családi drámának. Ráadásul piszok jól nézett ki. A hajába kötött sok-sok kendő, a felemás fülbevaló, a kereszt, a hasvillantó felső, a biciklisnacival kombinált miniszoknya, a lapos sarkú cipő és a hosszú szárú aerobiczokni menő volt. Mindamellett kényelmes is.