Pozsony
mikor már mindent odaadtál magadból
többet is mint hitted hogy van benned
de az sem volt elég
a szavak járdaszegélyekre olvadnak
sötétedés után beindulnak az öntözők
és a gondolatok elakadnak
mert te igazán akartad
és harcoltál is de más nyert
a tűz attól még benned megmarad
ez nem a könnyű út ez a te utad
tizenhárom év mire elviselhetetlenné válik
a szomjúság de végül lehullott
lombjukat már a fák sem siratják
törzsüket a fejsze nyelével
egy anyagnak gondolják
Időjárás
a hajnalok remélnek
van amit mégsem
szépít meg a reggel
égnek álmodtalak
ébren csak az eső ver
az elszökött állatok
végül megtérnek gazdájukhoz
visszafogad téged is a föld
tavasszal ha a tél el is átkoz
az idő természete
hogy figyel ilyen
a november, a december
a fény súlya nem terhel
szabad vagy mint az időjárás
mint az ég kéklő-kereső
tenyerem búzamezejébe
visszahullsz-e mint
föl-fölhajtott kő
Tisztaszoba
egyedül ébredünk mint
egy pohár víz az asztalon
létezünk várjuk az éjszakát
a reggelek rendje hinni tanít
ilyen egy ott felejtett pulóver
egy vállunkra akasztott kabát
az, hogy létezel fenntartja a
remény élethez való jogát
az utcán ma is emberek
rágnak de nem emésztenek
ezt az egyet kérem
a vígaszt ne vesd el
maradj ebben a világban velem
hagyd a szert, a fegyvert
tedd le gyere haza
a tisztaszoba bevetve
Karácsonyi extra
A hvg360 ünnepi sorozatának minden megjelent darabját itt találja. | Nyitókép: Szoba az egykori Club Aliga pártüdülő elhagyott, romos épületében, 2018 / Fotó: Lakos Gábor
A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést!