Hajós András: A fiatal magyar zenészek és a közönség kapcsolatába nem tud beférkőzni a hatalom
Ma már nem úgy készítenek popslágereket, mint régen, nincsenek szabályok, formák, elvárások. Mindenki inkább saját maga, mint bárki más. Az új generációnak már nem elég egy kis klub, arénát és stadionokat tölt meg, és mindezt önállóan menedzseli.
HVG: Mennyiben más a popzeneszerzés folyamata a mostani fiatal zenészgenerációnál?
Hajós András: A leglényegesebb különbség talán az, mihez, kihez viszonyítják magukat. A jelenlegi globális információáradatban sokkal inkább a világtrendekhez próbálnak igazodni. Minden eljut hozzájuk a Spotifyon, a YouTube-on, a TikTokon, ezért az a fajta elzártság, megkésettség vagy különutasság, ami az 1980-as, 1990-es években a magyar popszcénát jellemezte, eltűnt. Ez egyfelől pozitív, de nyomasztó hatása is van, mert például az én generációm sokkal inkább érezhette azt, hogy valami újszerűt és különlegeset csinál, törekedtünk is erre. Ellenben ma a fiatal zenészek egyre amerikaibb vagy globálisabb popzenét alkotnak, ezáltal viszont nagyobb erőfeszítést igényel egyedivé válniuk. A naprakészség miatt nehezebb is sikerre vinni a projekteket, főleg nemzetközi viszonylatban.
HVG: A zeneszerzés hozzáférhetősége is kiszélesedett?