Zongorázni lehet a különbséget – adok-kapok a magyar képzőművészeti díjak világában

Sok az eszkimó, de egyre több a fóka is a hazai kortárs képzőművészeti díjak vadászmezején. A legrangosabbak között találunk olyanokat, amelyek története a mozgalmi időkbe nyúlik vissza, ám dicsfényük még ma is pislákol; míg olyanokat is, amelyeket alighogy megalapítanak, máris tömegek tülekednek értük. Alább összefoglaljuk, milyen dinamikák tartják életben vagy sodorják el a szcéna díjait, és röviden áttekintjük az ismertebb eseteket. Ezen keretek között nem ejthetünk szót a díjaknak minden formájáról, és nem érintünk minden műfajt, így sajnálatos módon a fotó-, textil- és egyéb művészeti ágak díjai is kimaradnak. Ám kitérünk központi költségvetésből, szakmai szervezetek vagy vállalatok, sőt, részint magánvagyonból fedezett díjakra egyaránt, a teljesség igénye nélkül.

Szemantikáját tekintve a díj szavunk évszázadokon át valamilyen áru, szolgáltatás, szolgálat, teljesítmény ellentételezését, bérét jelentette. Csak a 15. századtól érhető tetten a jutalom, nyeremény vagy erkölcsi elismerés értelemben vett használata. Ez utóbbi jelentésmódosulás, mint látjuk, máig érvényben maradt. Sokkal érdekfeszítőbb azonban az eredeti értelem: a díj mint egy kétoldalú megállapodás egyik fele, vagyis egyszerű tranzakció eleme, javak cseréje. Én adok neked valamit, cserébe te is adsz nekem valamit. Hogy a felek közül ki teljesít előbb, az erősen szituatív, sokszor bizalmi kérdés: először fizetünk az ételért/italért/műtárgyért, és csak ezt követően adják át nekünk – vagy fordítva. Egy díj is jutalmazhat egész életművet vagy bátoríthatja a jövő tehetségeit. Üzleties karaktere azonban az utóbbi hetekben egészen más gellert is kapott. Hogyan vált ez lehetségessé?

Abban a bizonyos kortárs képzőművészeti mezőben a díjak – mint az elismerés intézményesített formái – egyre inkább a kulturális termelés és értékmeghatározás performatív eszközeiként értelmezhetők. Ahogyan Pierre Bourdieu klasszikus mezőelméletében felvázolta, a kulturális termelés terepe olyan autonóm, de mégis erőteljesen strukturált tér, ahol az egyének és intézmények a különféle tőketípusok – így különösen a szimbolikus tőke – megszerzéséért versengenek. A művészeti díjak ebben a kontextusban nem csupán az alkotói kiválóság elismerését szolgálják, hanem a hatalom újraelosztásának, a kulturális autoritás újratermelésének, valamint az esztétikai és etikai normák kodifikálásának intézményes eszközeivé is válnak. James F. English The Economy of Prestige (2005) című munkája nyomán a díjak különféle – gyakran ellentmondásos – funkciói tárulnak fel: miközben elismernek, egyidejűleg polarizálnak; miközben értéket közvetítenek, újrarendezik az értékek struktúráját.

A díj mint intézmény tehát nem statikus entitás, hanem dinamikus aktor a kulturális térben, amely egyszerre artikulál társadalmi, esztétikai és politikai jelentéseket.

Claire Squires és John Street munkái tovább finomítják ezt az értelmezést azáltal, hogy a díjak körüli diskurzusokat nemcsak legitimitási, hanem mediális és promóciós folyamatokként is vizsgálják – rávilágítva arra, hogy a díjazás nem lezárt aktus, hanem médiaalapú narratívakonstrukció, amely a közönséget, a piaci szereplőket és a művészeti mezőt egyszerre célozza meg. A képzőművészeti díjak különösen érzékeny területét képezik ennek a diskurzusnak, mivel a vizuális kultúra interpretációja eleve sokrétű és gyakran lokalitásfüggő. Létezik emellett egy antropológiai alapú megközelítése a díjazási rendszereknek (pl. Moeran). Ez rávilágít a zsűrizési folyamatok implicit normarendszereire, illetve a kulturális gazdaságon belüli intézményi szövetségek és hatalmi konfigurációk szerepére. A díjak ily módon nem csupán kulturális státuszt, hanem gazdasági és politikai mozgásteret is biztosítanak a művészek és az őket támogató intézmények számára. Egyes kutatók (Stevie Marsden vagy Christina Neuwirth) autoetnográfiai megközelítésük révén feltárják, miként működnek ezek a struktúrák belülről – hogyan válik a díjadminisztráció, a zsűrizés és a díjarchiválás gyakorlata a kulturális értéktermelés láthatatlan, de kulcsfontosságú dimenziójává, ha még oly szubjektív szűrővel is.

A díjak létrejötte, működése és – nem ritkán – megszűnése komplex interakciók eredménye, amelyben különféle intézményi, piaci és ideológiai szereplők konvergálnak. Az úgynevezett „dead prizes” történeti rekonstrukciója nemcsak az intézményi emlékezet és az értékképzés szempontjából fontos, hanem rávilágít arra is, hogy a díjak milyen mértékben képesek tartós hatást gyakorolni egy adott művészeti ökoszisztémára. A díjakhoz kapcsolódó ambivalenciák – különösen az értékelés legitimációja és a díjak promóciós funkciója – a képzőművészeti mezőben is releváns kérdéseket vetnek fel. A képzőművészeti díjak tehát olyan strukturális csomópontokként működnek, amelyek egyszerre formálják a kulturális mező topográfiáját, újratermelik a művészi értékek hierarchiáját, és politikai-társadalmi jelentésekkel ruházzák fel az egyébként esztétikainak tűnő értékítéleteket. Ennek következtében

a díjkultúra kritikai elemzése elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük a kortárs vizuális kultúra hatalmi logikáit és az értékprodukció mögött húzódó láthatatlan erőtereket.

A díjak tehát nemcsak a kitüntetetteket ruházzák fel szimbolikus és több-kevesebb gazdasági tőkével, de azok adományozóit is.

DÍJ-KISOKOS

Munkácsy-díj

Az 1950-en alapított, magyar állam által évente adományozott kitüntetés kiemelkedő képzőművészeti tevékenység elismerésére szolgál. Eredetileg a szocialista-realista művészet kiválóságainak jutalmazására hozták létre, és 1977-ig három fokozata létezett. A díjazottak személyéről egy szakmai bizottság javaslata alapján jelenleg az emberi erőforrások minisztere dönt. A díjjal járó pénzjutalom mértéke az illetményalap harmincszorosának megfelelő összeg. Az aktuális költségvetési törvény által meghatározott illetményalap 46.380 Ft, így a díj pénzjutalma idén kb. 1,4 millió Ft.

Az elismerés hetvenöt éves története során több vitatható név is felbukkant, ez azonban nem csökkentette az alkotók újabb és újabb generációnak vágyát a Munkácsy-díj iránt. Az első látványos csorba a presztízsén 2019-ben keletkezett. Ekkor a festőművész Krajcsovics Éva lemondott a szakmai kuratóriumi tagságáról, miután a minisztérium jelentősen átszabta a testület által felterjesztett jelölti listát. A 14 javasolt művész közül végül heten nem kapták meg a díjat, helyettük olyanok kerültek a díjazottak közé, akik a kuratóriumtól nem kaptak szavazatot, sőt, volt olyan díjazott is, aki eredetileg a jelöltek között sem szerepelt. Eközben az egyhangúlag és első helyen javasolt Bács Emese kimaradt a kitüntetettek közül. A díj körüli állandó viták idén újra fellángoltak, amikor a Vészabó Noémi festőművésznek ítélt elismerés miatt a kuratórium teljes tagsága lemondott. Vészabó neve sem az első körös, 150 fős jelölti listán, sem a végleges, 14 nevet tartalmazó javaslaton nem szerepelt.

Kossuth-díj

A Kossuth-díj a magyar kultúra legmagasabb állami elismerése, amelyet 1948-ban, az 1848-as forradalom századik évfordulóján alapított az Országgyűlés. Az első díjakat 1948. március 14-én adták át, eredetileg a nemzet újjáépítésében kiemelkedő szerepet játszó személyeknek. Ennek jegyében 1949-ben például Gerő Ernő is díjazott lett, ahogyan később számos munkás, állattenyésztő és vájár is. A díjat kezdetben a Minisztertanács adományozta, 1990 óta a köztársasági elnök dönt róla a miniszterelnök előterjesztése alapján. 1963-tól kizárólag kulturális és művészeti alkotótevékenységért ítélik oda. A díj pénzjutalma 2013 óta a mindenkori nettó átlagkereset hatszorosa, adómentesen. A kitüntetés jelenleg kétfokozatú: a Kossuth-díj mellett a kétszeres pénzjutalommal járó Kossuth-nagydíjat is odaítélhetik.

Időnként politikai vagy etikai botrányok is kialakultak a Kossuth-díj körül. 1959-ben történt javaslat az 1956-os disszidens Kossuth-díjasok díjának visszavonására, de ez végül nem történt meg. Blaskó Péter színművész 2006-ban elutasította a díjátadáson való részvételt, és ahogy akkoriban utalt rá, csak akkor lesz hajlandó átvenni a díjat, „ha ismét demokrácia lesz Magyarországon; amikor nemzeti ünnepeinket nem megfélemlítetten, kordonok között, összeverten, lehajtott fejjel ünnepeljük”. Amint a politikai környezet változott, és 2010-ben megalakult a második Orbán-kormány, a művészt már a következő évben, 2011-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Pomogáts Béla ekkortájt lépett ki a jelölőbizottságból, mondván, hogy a kormány figyelmen kívül hagyja a javaslattételre felkértek véleményét. Érdekes összevetni ezt a Kádár-kori mechanizmusokkal. A pártbizottsági ülések leiratai alapján körvonalazható, hogy Kádár János csupán 1-2 percet szánt a Kossuth-díjra felterjesztett nevek elbírálásával, és mindig pozitív eredménnyel.

Kossuth-díjat legutóbb 2024-ben kapott képzőművész, Cakó Ferenc grafikus.

Cakó Ferenc átveszi a Kossuth-díjat

Reviczky Zsolt

A Nemzet Művésze díj

Az MMA által már több mint tíz éve adományozott, kihalásos alapon működő díjat egyszerre 70 fő birtokolhatja, és érdemtelenség okán visszavonható. Ahogy a honlapon olvashatjuk: „A Nemzet Művésze díjat a Magyar Művészeti Akadémia kezdeményezésére az Országgyűlés a magyar művészeti élet kimagasló teljesítményt nyújtó, elismert képviselőinek személyes megbecsülése, méltó életkörülményeinek biztosítása céljából alapította.”  A Nemzet Művésze élete végéig életjáradékot kap, amelynek összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének a huszonháromszorosa, ez a juttatás adó- és illetékmentes. A díj odaítéléséről a 11 fő Kossuth-díjjal kitüntetett művész alkotta Nemzet Művésze díj Bizottság dönt, a képzőművészet pedig csupán az egyik vonatkozó terület az irodalomtól a cirkuszművészetig. A címet viselők jelenlegi gárdája olyan rangos neveket vonultat fel, mint Maurer Dóra, Keserü Ilona, Lakner László vagy Farkas Ádám. Tavaly nem részesült Nemzet Művésze díjban képzőművész.

Prima Primissima Díj

Bár a díj főként interdiszciplináris, és több altípusa létezik, a képzőművészeti kategória 8 millió forintos díjat kínál fel. Küldetésnyilatkozata szerint: „A vágy az elismerésre ősidők óta ösztönös az emberben. Ez sarkall még nagyobb és jobb teljesítményre, arra, hogy kitűnjünk a tömegből. Nem mindegy azonban, hogy az értékteremtő munkát milyen elismerés illeti meg: egy díj rangja és hitelessége annál nagyobb, minél jobban meg tudja őrizni függetlenségét és valóban csak a teljesítményre fókuszál. […] Az elismerés társadalomformálásban betöltött szerepe ma fontosabb, mint valaha, hiszen felgyorsult világunkban az értékválasztási lehetőségek tömegével küzdve nehéz biztos pontot találni. Hisszük, hogy díjazottjaink valódi példaképek – küldetésünk pedig továbbra is az, hogy ezután is megtaláljuk azokat a kiválóságokat, akiknek teljesítménye, emberi tartása, értékrendje követendő lehet.”

Ennek mentén a 2003-as alapítású Prima Primissima Díj 2024-ben „magyar képző- és iparművészet” kategóriában három jelöltet tüntetett ki. Elekes Károly „Tunning” koncepció művészete, Mengyán András számítógépes installációi, valamint Szűcs Attila idő- és fogalomkutató festészete képviseli a kortárs magyar művészet sokszínűségét. A díj kuratóriuma hangsúlyozta, hogy a kiválasztásnál az innováció és a nemzetközi elismertség is szerepet játszik. Az alkotókat legutóbb az alábbi, 50%-ban pénzügyi szakemberekből álló kuratórium választotta ki: Csányi Sándor elnök (bankár, 1992-től az OTP Bank elnök-vezérigazgatója, 2010 július óta a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke), Balogh Gabriella (az OTP Bank igazgatóságának tagja), Freund Tamás (neurobiológus, az MTA elnöke), Kodolányi Gyula (költő, műfordító), Kozma Imre (a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapítója) és Tolnay Tibor (az OTP Bank Felügyelőbizottságának elnöke).

Esterházy Art Award

A 2009-ben alapított díj célja a kortárs képzőművészet támogatása és láthatóbbá tétele; az elismerést kétévente ítéli oda egy független, nemzetközi szakmai zsűri legfeljebb három, de legalább két 45 év alatti magyar képzőművésznek. A nyertesek fejenként 5000 euró pénzjutalomban részesülnek. Az Esterházy Art Award független szakmai zsűrije legutóbb 21 pályaművet jelölt a díjra; a pályázatot kilencedik alkalommal hirdették meg, és összesen 273 művész jelentkezett. Bár a korábbi években kizárólag festészeti munkákat vártak, a díjat többször is olyan alkotások nyerték el, amelyek nem illeszkedtek a kiírás szűken értelmezett műfaji kereteihez – emiatt a kezdeményezés több kritikát is kapott. Ennek hatására a szervezők hivatalosan is kibővítették a részvételi feltételeket: ma már festészeti alapú térinstallációkkal, illetve ezek terveivel is lehet pályázni. A díjra jelölt művészek válogatott munkáiból „What we believe in – Amiben hiszünk” címmel nyílik kiállítás a Ludwig Múzeumban, amely 2025. június 5. és szeptember 14. között látogatható. Az Esterhazy NOW kezdeményezés célja a határokon átnyúló művészeti párbeszéd előmozdítása, emellett helyspecifikus és témaközpontú műalkotásokat is megrendel. Az Esterházy Alapítványok a kulturális területek aktív támogatásával és a polgári mecénási hagyomány újraértelmezésével folytatják az Esterházy család művészetpártoló tevékenységét, amely ma is meghatározó szerepet játszik a kulturális életben.

Az Estrehazy Art Award 2023-as díjazottjai: Trapp Dominika, Mendreczky Karina és Kortmann-Járay Katalin művészpáros és Horváth Gideon

Végel Dániel

Leopold Bloom Képzőművészeti Díj

Ez a nemzetközinek nevezhető díj tizenkét éve támogatja a kortárs magyar képzőművészeket abban, hogy határokon átívelő karriert építhessenek. Az ír műgyűjtő házaspár, Mary Mc Loughlin és John Ward által alapított díj mögött álló Leopold Bloom Art Művészeti Alapítvány célja, hogy elősegítse a hazai művészek külföldi kiállításait, és erősítse jelenlétüket a globális kortárs művészeti szcénában. A díj névadója James Joyce Ulysses című regényének főhőse, a magyar származású Leopold Bloom, aki a nemzetköziség, az utazás és a kulturális kapcsolatok jelképévé vált – ezeket az értékeket a díj is képviselni kívánja.

A pályázatra Magyarországon dolgozó művészek jelentkezhetnek digitális portfólióval és egy külföldi kiállítás tervével. A döntéshozatal a háromtagú nemzetközi zsűri feladata, melynek tagjai először a beadott anyagok alapján választják ki a kiállításon szereplő döntősöket, majd műterem-látogatásokat követően döntenek a nyertesről. A díj 6000 eurós támogatással jár, amely a győztes nemzetközi bemutatkozását segíti elő, míg a döntősök fejenként 1000 eurós honoráriumban részesülnek. A 2023-as kiírás rekordot döntött: 96 érvényes pályázat érkezett be. Ez hatalmas növekedés a kezdeti, néhány jelentkezőhöz képest. Akkor Batykó Róbert, legutóbb Fusz Mátyás vitte el a pálmát.

Kassák kortárs művészeti díj (nem összekeverendő a szintén Kassák nevével fémjelzett irodalmi díjjal)

A Kassák kortárs művészeti díjat 2022-ben alapította Dr. Argay István orvos és műgyűjtő, a Kassák Múzeummal együttműködésben, a 20. századi avantgárd művészet kortárs újraértelmezésének támogatására. A díj célja olyan új művek és kiállítási tervek készítésének ösztönzése, amelyek az avantgárd kérdéseit vizsgálják, vagy korszerű formában gondolják újra azokat. A pályázat nyertese bruttó 1,5 millió forint díjazásban részesül, amelyet szabadon felhasználhat a mű megvalósítására. A nyertes munkáját a Kassák Múzeum 2025-ben időszaki kiállítás keretében mutatja be, a kiállítás költségeit pedig a múzeum fedezi. A beérkező pályázatokat szakmai zsűri bírálja el, a 2025-ös zsűriben többek között neves művészettörténészek és kurátorok és az előző évi nyertes(ek) is helyet kapnak. A díjátadó ünnepséget 2025. június 24-én tartják, a shortlistet pedig június 5-én hirdetik ki.

A Kassák kortárs művészeti díj átadója 2024-ben

Facebook / Kassák Múzeum

Kevéssé ismert tény, hogy az ötlet sugalmazója Gajzágó György volt. Ő így idézte fel lapunknak az alapítást: „Dr. Argay István debreceni nőgyógyász, volt CCA hallgatóm váratlanul felhívott, hogy alapítana egy évi 1,5 millió forint díjazású ösztöndíjat, segítenék-e neki ebben. Mondtam, persze, átgondolom. Letettük a telefont, és tényleg ugyanazzal a lendülettel felhívtam Sasvári Editet a Kassákban, hogy van egy ilyen felajánlás, és mivel nem emlékszem, hogy létezne ilyen, aktív művészeti díj, ezért lehetne-e ez Kassák-díj? Örömmel fogadta, és elindult egy hihetetlen gépezet, aminek eredményeképpen az Interart Alapítvány nevében rövidesen aláírtam az erről szóló együttműködési megállapodást Demeter Szilárddal.” A kezdeményezés kiemelt támogatói között szerepel a Rechnitzer-gyűjtemény is.

TOTalJOY-díj

Magyarországon eddig egyedülálló módon létezik egy képzőművész által alapított, igen fiatal díj is. A TOTalJOY-díjat Tót Endre képzőművész (pontosabban az ő ötletéből és támogatásával a Szépművészeti Múzeum Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézete – KEMKI) hozta létre 2021-ben azzal a céllal, hogy érdemi támogatást nyújtson a kortárs magyar képzőművészeti szcéna szereplőinek. A díjra olyan kortárs művészek pályázhatnak, akik művészeti kutatáson alapuló projekttervet nyújtanak be. Előnyt élveznek azok a pályamunkák, amelyek reflektálnak a kulturális kontextus változásaira és a kortárs dilemmákra. A díj teljes összege bruttó 10 000 eurónak megfelelő forint, ebből 6000 euró a művész honoráriuma, a fennmaradó 4000 euró pedig a projekt és a kiállítás megvalósítására, valamint az adminisztratív költségekre fordítandó. A nyertes kiválasztásáról egy példátlanul népes, kilenctagú, hazai és nemzetközi szakemberekből álló zsűri dönt. A díj szellemisége Tót Endre művészetének egyik alappilléréből táplálkozik, ahogy ő fogalmazott: „Örömeim: a ‘70-es évek diktatórikus állapotának visszatükröződései. Az örömök abszurd eufóriájával válaszoltam a cenzúra, a bezártság és az élet minden területén érezhető elnyomásra, habár ez az elnyomás nagyon finom eszközökkel, szinte alig láthatóan működött. Nagyon indirekt módon reagáltam arra a korra, amelyben élnem kellett.”

STRABAG-díj

A STRABAG Artaward International egy 40 év alatti festők és grafikusok számára kiírt nemzetközi képzőművészeti pályázat, amelyet Ausztriában alapítottak 1994-ben, nemzetközi formájában 2009 óta működik. A díjban a STRABAG SE – Közép- és Kelet-Európában aktív építőipari vállalat – kulturális elköteleződése tükröződik. A pályázatban 2021–2023-ban Ausztria, Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia fiatal művészei vehettek részt. A fődíj összege 15 000 euró volt, emellett négy fő részére 5000 eurós elismerést is kiosztottak. A díjazott művek egy részét a STRABAG Artcollection is megvásárolja, valamint a nyertesek több hónapos rezidenciaprogramban vehetnek részt. A beérkezett pályamunkákat kétfordulós zsűrizés során bírálták el egy nemzetközi szakértőkből álló, nyolctagú zsűri közreműködésével. A magyar művészek először 2009–2011 között vehettek részt a nemzetközi kiíráson. A korábbi évekhez képest 2023-ban két magyar művész, Bernáth Dániel és Ezer Ákos is bekerült az ötfős döntős listára. A magyar képzőművészek közül elsőként Tibor Zsolt jutott el a shortlistig 2009-ben, majd 2011-ben Czene Márta lett az első – és eddig egyetlen – magyar társnyertese a díjnak. Ugyanebben az évben a shortlistre felkerült Kim Corbisier is.

Facebook / Strabag Kunstforum

A 2024 és 2026 közötti időszakban a STRABAG Artaward International zsűrije olyan 40 év alatti fiatal művészek jelentkezését várja, akik festészettel vagy rajzzal foglalkoznak, és Ausztriából, Németországból vagy Szlovéniából érkeznek.

AICA-díj

Az AICA (Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége) Magyar Tagozata 2024-ben, tíz év kihagyás után indította újra az AICA-díjat, amelyet három kategóriában ítélnek oda: „Legjobb kritika”, „Legjobb egyéni kiállítás” és „Legjobb kurátori projekt”. A jelöléseket a tagok terjesztik elő, a díjak odaítéléséről pedig a tagságból elviekben véletlenszerűen kiválasztott zsűri dönt. Az elismerés célja, hogy a művészeti intézményrendszerben érvényesülő nem szakmai szempontokkal szemben egy kizárólag szakmai, demokratikus alapon működő értékelési rendszer erősítését szolgálja. A díj nem jár pénzjutalommal. A nyertesek egy kortárs művész által készített tárgyi elismerésben részesülnek, az egyesület rendelkezésére álló költségvetésből.

HAB-díjak

Igaz, az elnevezés is annyira könnyed, hogy szinte már súlytalan, azért impresszív shortlistek álltak össze fennállásának eddigi rövid ideje alatt. A Hungarian Art & Business többféle díjat is indított a szcéna számára: alkotói és kutatói ösztöndíja, határon túli művészek számára indított rezidenciaprogramja és roma alkotói díja után itt a Wall Art Café, amely az előtér egyik falán hathetes kiállítási lehetőséggel kecsegtet. Bár egy kávézó félhomályában, mindenféle bútorok, térelemek, szagok és zajok közepette bemutatni művészetet nem épp ideális, a szóban forgó 6,5x3m-es fal fehér, jól megvilágított, és kimondottan a látogatók látómezejébe esik. Mivel a mozgásterükbe is, ezért túlzottan plasztikus alkotások itt nem jöhetnek szóba, csak lounge-barát szettek. De mi is ez a létesítmény, amely díjesőt zúdít az érdeklődőkre?  A Hungarian Art & Business (HAB) az MBH Bank Művészeti Alapítvány támogatásával jött létre azzal a céllal, hogy erősítse a hazai és régiós kortárs művészeti szcéna nemzetközi beágyazottságát. Az Andrássy úti központ kiállításokkal, műhelyekkel és társasági programokkal támogatja a művészeket, és szándéka elősegíteni a művészeten keresztüli társadalmi párbeszédet. Vagy ahogy az a honlapon olvasható, „a magyar képzőművészeti innováció origójaként” pozicionálja önmagát.

2024-es HAB Díjátadó

Facebook / Hungarian Art & Business

Archivált díjak

Egyes művészeti díjak különböző okokból megszűnnek, szünetelnek, esetleg csupán dokumentációs céllal maradnak fenn. Gyakori, hogy a támogatók – legyenek azok alapítványok, vállalatok vagy magánszemélyek – visszavonják a finanszírozást, vagy egyszerűen megszűnik az a szervezet, amely korábban a díjat működtette. Előfordulhat az is, hogy a díjat kiíró intézmény új irányt vesz, és más típusú projekteket kezd támogatni, ezért a korábbi díj megszűnik. Szervezeti változások – például a zsűri vagy a kurátori csapat cseréje – szintén vezethetnek a díj felfüggesztéséhez. Idővel csökkenhet a pályázók száma vagy az érdeklődés is, ami szintén indokolhatja a lezárást. Vannak díjak, amelyeket eleve meghatározott időtartamra hoznak létre egy adott cél elérésére, és miután ez teljesült, nem folytatják tovább. Olykor a díj eredeti szellemiségének megőrzése érdekében döntenek úgy a szervezők, hogy a lezárás után csak archiválják a korábbi nyerteseket, és nem írják ki újra a pályázatot. Emlékezzünk meg néhány ilyenről is.

AVIVA Képzőművészeti díj

Az Aviva-díj egy rangos, fiatal kortárs művészeket elismerő képzőművészeti díj volt, amelyet 2009-ben és 2010-ben ítéltek oda Magyarországon. A jelölés művészettörténészek, műkritikusok és magángyűjtők ajánlása alapján történt, az alkotók elmúlt három évben nyújtott művészi teljesítménye alapján. A döntőbe jutott művészek munkáit a budapesti Műcsarnokban rendezett kiállításon mutatták be, amely egyúttal a díjátadó esemény helyszínéül is szolgált.

A díjat kis túlzással a brit Turner Prize magyar megfelelőjeként is emlegették, mivel hasonló szerepet töltött be a kortárs művészek pályáján: fontos ugródeszkát jelentett a nemzetközi művészeti világ felé. Az Aviva-díjat azonban mindössze két alkalommal osztották ki, 2011-ben megszűnt, miután az Aviva Életbiztosító – a díj főtámogatója és névadója – pénzügyi okokra hivatkozva visszavonta támogatását. A szervezők ugyan kerestek új lehetőségeket a folytatásra, de a kezdeményezés ebben a formában nem tudott tovább működni. A KSH inflációs adatai alapján, a 2010-ben odaítélt 5 millió forintos díjösszeg mai értéke megközelítőleg 8,8 millió forint lenne, megelőzve a Prima-díjat.

Deák Erika Támogatás

Sajnos csak öt évet ért meg a magyarországi galériás közeg egyik legrutinosabb szereplőjének kezdeményezése, amely a MOME designelmélet szakos hallgatóit segítette 500 ezer forinttal. Deák Erika kérdésünkre összefoglalta a projekt útját az ötlettől a megszűnésig: „A MOME támogatás azért született meg, mert az egyetemi éveim alatt én is kaptam hasonló ösztöndíjakat Amerikában, ami akkor óriási segítség volt. Természetesen anyagilag is, de amellett nagyszerű érzés volt, hogy ilyenformán is elismerték az egyetemi munkámat, a tanulmányaimat.  Azt gondoltam, hogy nagy szükség van hasonló kezdeményezésekre Magyarországon is.  Hogy miért a MOME-n?  Az akkori rektor Fülöp József egy kedves barátom, sokat beszélgettem vele arról, hogy szerintem mitől jó egy egyetem, mi hiányzik a magyar felsőoktatásból. Az ötleteim nyitott kapukat döngettek, mégsem tudtak megvalósulni. Azért szűnt meg a díj, mert azt tapasztaltam, hogy az egyetem olyan irányba halad, ami szerintem nem elfogadható egy felsőoktatási intézménytől, azt láttam, hogy az egyetem, a professzorok autonómiája kérdőjeles lett.” 

Adamik Luca designelmélet mesterszakos hallgató, a pályázat egyik nyertese, aki a Nők ellenhatalmi harca című kutatási tervére kapta meg a támogatást

Facebook / Deák Erika Galéria / Wunderlich Júlia

A legifjabb – Győri Éva Andrea-díj

Az acb Galéria kétségkívül a legnagyobb magánkézben összpontosuló, kortárs képzőművészetet menedzselő hazai birodalma. Így csak idő kérdése volt, hogy eszköztárát mikor bővíti díjadományozással. Így az acb a 2022-ben tragikusan fiatalon elhunyt Győri Andrea Éva örököseivel közösen új díjat alapított a fiatal magyar női alkotók támogatására. A Győri Andrea Éva-díj célja, hogy anyagi és szakmai segítséget nyújtson azoknak a 40 év alatti alkotóknak, akik művészetükben érzékenyen és radikálisan foglalkoznak társadalmi és identitásbeli kérdésekkel – éppúgy, ahogyan azt a díj névadója is tette életművében. A díjazott 5000 eurós támogatásban részesül, valamint egyéni kiállítási lehetőséget kap az acb Galéria falai között 2026-ban. A médiumok nincsenek megkötve: festménytől a performanszon át bármilyen kortárs művészeti formával lehet pályázni – a lényeg, hogy a benyújtott projekt kapcsolódjon a díj szellemiségéhez.

A jelentkezőknek rövid szakmai önéletrajzot, portfóliót és munkatervet kell benyújtaniuk magyar és angol nyelven. A pályázati határidő 2025. június 13., az eredményhirdetésre pedig legkésőbb szeptember elején kerül sor. A pályamunkákat nemzetközi szakmai zsűri bírálja el.

Nyitóképünkön Vészabó Noémi és Hankó Balázs. Fotó: Facebook / Hankó Balázs