HVG: Ahhoz képest, hogy nem is akart színész lenni, a színészszakma egyik legfontosabb díját kapta meg három éve. Mostanra helyére került a fejében az élmény?
Kizlinger Lilla: Nehéz elfogadni ezt az egészet; sokat segít, ha arra gondolok, hogy oké, talán nem vagyok rossz, de biztosan szerencsésebb vagyok, mint amennyire ügyes. Utána egész nyáron elég szarul voltam, bár ez biztosan összefügg azzal, hogy akkor veszítettem el az egyetememet; ez az egyetemfoglalás utáni nyár volt. Féltem, hogy nagyon megváltozik az életem: rengeteg üzenetet kaptam, tévéinterjúkat készítettek velem, miközben ez volt az első film, amiben valaha szerepeltem. Tényleg hihetetlen volt. És közben tudtam, hogy nem szabad emiatt jobbnak tekintenem magamat. De azért
helyre kell tennem magamban, hogy hirtelen a Berlinale vörös szőnyegén állok, pedig nemrég még Békásmegyeren a panelek között hintáztam a játszótéren. Hogy lehet ezt feldolgozni?

Kizlinger Lilla
Fazekas István
HVG: A gratulációkon kívül szembesült más reakciókkal is?