Az argentin Ushuaia város kikötőjében a déli félteke egy átlagos nyári napján már reggel 7-kor legalább három óriási tengerjáró hajó várakozik. Ezek egyenként 100-500 utast tudnak szállítani, és a nap folyamán egyre több lesz belőlük. De amint átkelünk a Drake-átjárón, amely elválasztja az argentin földnyelvet az Antarktisztól, egyikkel sem fogunk találkozni.
Majdnem olyan érzés, mintha a mi hajónk lenne az egyetlen, mely maroknyi felfedező által kitaposott ösvényt követve a fehér kontinens felé tart. Mintha csak mi élnénk át ezt az egyedülálló élményt. És éppen ez a lényeg.
„A legfontosabb, hogy a turista azt érezze, ő nem turista, ez nem egy fizetett túra, hanem egy expedíció a vadonba" – magyarázza hajónk, az MS Island Sky fedélzetén Kim Crosbie. Ő annak a csapatnak a tagja, mely a 20 napos hajózás alatt azt a 80 nőt kalauzolja, akik a Homeward Bound (Úton hazafelé) program, egy női kutatói expedíció keretében utaznak az Antarktiszra.
Aiicia Alamillos
- Jéghegyek és ellentmondások
Hosszú utunk hajók és engedélyek bonyolult tánca jéghegyek, jégtáblák, bálnák, fókák és pingvinek között. Éppen ez az antarktiszi turizmus ellentmondása: az iparág azért virágzik, mert annyira exkluzívnak tűnik. Még akkor is, ha a következő jéghegy kanyarja mögött egy újabb hajó várja a sorát.
Az Antarktisz ezért persze nem hibáztatható, és még így is lélegzetelállító. Hatalmas jéghegyek, csend, esetlenül totyogó pingvinek, víz alá merülő fenséges bálnák. Felfedezők történetei, akik a jégen haltak meg, és azoké, akik túlélték, hogy elmeséljék. Albatroszok, fókák, üresség, tisztaság, együttélés a természettel és magány.
