„Úristen! Működik. Nem adjuk el" – személyes vallomás az elektromos autózásról

„Nem fogod elhinni, hogy mit mondok: vegyünk elektromos autót! Tisztán elektromosat. Ott van az a gyönyörű, amit néztünk, praktikus, jó áron van, és egy szóval sem mondhatod, hogy szokványos, unalmas, fantáziátlan húzás!”

Tavaly szeptember végén éppen olyan sebességgel vezettem a benzines autónkat, amit ide nem fogok leírni, amikor a feleségem a mellettem lévő ülésen ülve e kedélyes mondattal megváltoztatta, ha nem is az életemet, de a kocsikázási szokásaimat biztosan.

Akkor már három hónapja keresgéltünk új autót. A nyár elején dőlt el, hogy az előzőt lecseréljük. Jó volt, ment is hibátlanul, de már jó ideje megvolt, meg nem is nagyon vigyáztam rá. Amikor odaadtam a fiamnak, és hálából lemosva kaptuk vissza, a feleségem elment mellette, annyira szokatlanul fehér volt. Egyébként is: a nyár elején kipróbálhattuk pár napig egy barátunk limuzinját, maga volt a csoda. Kétezer köbcenti, 200 lóerő, dízel. Végignyargaltunk vele Ausztrián, csak úgy suhantunk, kényelmesen, nyitott napfénytetővel... uhhh.