Korábban minden nagy tüntetésen ott volt Pogány Judit színművész, az SZFE-botrány idején őrt is állt. A HVG-nek adott interjúban azt mondta, azóta megöregedett, elfáradt, ezért tud csak jelképesen az ügyek mellé állni. Beszélt arról is, miért merte "egyáltalán nem alkalmas alkattal" megcélozni a színészi pályát, hogyan került Kaposvárra, majd "szúrta ki" Zsámbéki Gábor egy kisebb szerepben. Fia ügyéről és a Koltai Róberthez fűződő viszonyáról is kérdeztük. HVG-portré.
HVG: A Sirály Másája gyászolja az életét, azért jár mindig feketében. Hasonló okokból hord kizárólag feketét?
Pogány Judit: Egyáltalán nem. A nagy generáció az 56-os forradalom után feketét hordott. Tizenkét éves kamaszként engem is nagyon izgattak az események. A magunk által rajzolt új címert gombostűre tűztük, röplapokat osztogattunk, elhittük, hogy gyermekpartizánok vagyunk. Több mint húsz éve rám tört a nosztalgia, a nagy generációra emlékezve kezdtem feketében járni.
HVG: Élete legnagyobb kapcsolatának nevezte a pótanyjának mondott Etához fűződő viszonyát. Őt is belejátssza Emerenc szerepébe Az ajtóban?
P. J.: Emerenc sokkal szárazabb, gondolkodóbb típus. Eta egészen más volt, két elemit végzett, egyszerű erdélyi lány. A Pedig én jó anya voltam című darabban „használtam” a személyiségét, a szokásait, az ízlését. Feltette az asztalra a szemetesvödröt, amikor cserélte benne a nejlonzacskót. Meg se fordult a fejében, hogy nem tesszük oda a szemetesvödröt, ahová legközelebb a kenyeret.
A fiamat is részben Eta nevelte. Gábor a premieren őt vélte jönni-menni a színpadon, azt mondta, még nem látott ilyen reinkarnációt.
Bozó Szabolcsot a bátyja beszélte rá, hogy tegye fel a képeit az Instagramra – és megtörtént a csoda. A 33 éves amatőr alkotó ma befutott művész, olyanok veszik a képeit, akiket korábban, csaposként, legfeljebb kiszolgálhatott volna.
A Gyurcsány-tánc óta nem láttunk ilyet.
