Van néhány példánk arra, hogy egy társasházban mitől működik jól a közös képviselet
Egységes recept nincs arra, hogy egy társasházban miért és hogyan működőképes a közös képviselet, ahogy a rossz vagy elrettentő példák is sokfélék. Az alábbiakban néhány konkrét helyzetet mutatunk be az egyikre és a másikra.
A társasházi közös képviselők munkájának minősége kevésbé függ a képzettségtől, mint az elhivatottságtól – ezt támasztják alá a gyakorlati tapasztalatok. Egy tízlakásos belbudai ház közössége például évtizedek óta maga tartja kezében az ügyeit. Igaz, az épületet baráti-ismeretségi alapon építették még az 1960-as években, sokáig a státusza sem volt világos. Társasházi alapító okirata csak 1998-ban született, de például a közös kiadásokra szánt befizetéseket továbbra is egy kockás papíron vezette egyikük. Ez teljesen megbízhatónak bizonyult, de amikor ő elköltözött, a többiek kénytelenek voltak közös képviselőt választani, mert maguk közül senki nem vállalta.