Minden futballrajongónak megvan az élete meccse. Sőt, talán több is. Arra kértük a most induló sorozat szerzőit, hogy válasszanak ki egyet (esetleg egyet-kettőt), és meséljék el a személyes történetüket. Mint tudjuk, a labdarúgás nem élet-halál kérdése. Több annál. A hvg360 az Életem meccse sorozattal hangolódik az idei labdarúgó-Eb-re, bár, ha jobban belegondolunk, amúgy is járt már egy ilyen sorozat. Az olvasóknak és nekünk is.
Életem meccse – jön az izgalmas felkérés, én pedig azonnal szöktetem is magam, vissza a múltba és az emlékeimbe, de rögvest meg is torpanok: vajon melyik volt, melyik lehetett életem meccse? Egyáltalán: mit jelent az életem meccse? A legemlékezetesebb mérkőzést? Ami először jut az eszembe? Netán azt az összecsapást, amelyet a legjobbnak gondolok?
És ha már itt tartunk: mi az, hogy a legjobb? Lassan egy kezdőcsapatnyi kérdőjel tömörül itt a kezdőkörben, én pedig már a meccs szó szinonimáit is elkezdtem becserélni, mintha nem lenne még második bekezdés (félidő). A labda meg ugye gömbölyű, tudjuk a nyugatnémet futball heideggeri állagú és alkatú kapitányától, Sepp Herbergertől.
A meccs az mindig egy egész, jó esetben valami teljes, aminek íve van, eleje és vége, más hangszerelésben egy meccs az indulás és hazatérés, a megérkezés izgalma és a távozás melankóliája.
Ugyanakkor a futballemlékeim egyre jobban hasonlítanak egy olyan régi videókazettára. Bevillanó emlékek, átkapcsolások, vágások, filmszakadások.
Hetek óta keresek egy olyan Ajax-gólt, ahol vagy Patrick Kluivert passzolta üres folyósóba a labdát valamelyik amszterdami csapattársának, vagy őt magát szöktették egy fantasztikusan finom átadással, de már abban sem vagyok egészen biztos, hogy az akció végén lett-e gól. Ha igen, akkor BL-meccs volt és bizonyosan Knézy Jenő közvetíthette. De ha nem volt ilyen Kluivert-helyzet, akkor is Knézy Jenő közvetíti az emlékezés folyamatos múltidejében.
Próbáljunk meg továbblépni. Életem meccsét, hiába nem dőlt még el a helyosztó, a tévében néztem. Életem meccse persze lehetne stadionos emlék is, az egykori MTK-pályáról, a mára lerombolt szentélyből vagy a Népstadionból, netán a Hévízi útról, de nem lesz az.
Vasárnap hajnalban megvolt az eszkaláció, két nappal később a kapituláció is – nem így képzelnénk két atomhatalom háborúját. Irán megrogyott, de ennek a háborúnak valójában aligha van vége.
Iránnak az lehet a fő tanulság a most véget érő háborúról, hogy atomfegyver nélkül nem tudja megvédeni magát. Nem tudja megvédeni légterét, és esélye sincs arra, hogy ehhez szükséges eszközöket szerezzen be. Izrael pedig csak azért áll le, mert Donald Trump úgy akarja.
Az Átlátszó által indított per tárgyalására mást küldött maga helyett a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetője.
Szerinte a telek a Balaton-felvidéki Nemzeti Park védett területén fekszik.
