Ha érzi a figyelmet, szaktudást, ha szellemes kampánnyal, egyéni figyelemmel és a gondjaira fókuszálva szólítják meg őt, és nem lózungok, torzsalkodások jutnak nekik, akkor mobilis lesz, írja az Orbán-rendszert elutasító választókról szerzőnk, Horn Gábor, a Republikon Alapítvány kuratóriumi elnöke, aki véleménycikkében a március 15-i beszédeket, eseményeket is elemzi. Vélemény.
Nagy meglepetések nem érték a politika iránt még érdeklődő polgárokat az 1848-as szabadságharc ünnepi-politikai beszédeit hallgatva, amelyre különösen fogékonyak lehettek pedig, hiszen egyúttal a választási kampány berobbanását is jelzik, és egy olyan időszakban hangzottak el, amikor a bizonytalan szavazók száma kivételesen magasra nőtt, az állampárt túl van egy elementáris botrányon, amit még egyáltalán nem hevert ki, mindebből pedig az ellenzék vajmi keveset profitált.
Mégis: tág időperspektívában vizsgálva:
a beszédek nem hoztak sok újat.
Orbántól megtudtuk, hogy mindenkit gyűlölni kell, aki nem ő. „A haza nem lehet ellenzékben” átdolgozott kiadása hallható évről évre, plakátkampányról plakátkampányra: vagyunk mi, s a hozzánk lojálisak, aki nem igazodik hozzánk, aki nem tapsol velünk, de legalábbis nem lapít nekünk, az áruló, s migránsokat idehozó, sorosista meleg vagy valami ilyenféle.
Nem az Amazon-alapító Jeff Bezos múlt heti esküvője volt az első celebesemény Velencében, de még egyik sem váltott ki ekkora tiltakozást. A közel 50 millió dolláros nászünnep a mérhetetlen pazarláson túl a társadalmi érzéketlenség jelképévé is vált.
Magyar Péter sem hagyta szó nélkül.
