Tóta W.: A nemfideszes büszkeség napja
Nincs hatalmuk felettünk.
HVG: Az anyai kérést, hogy derítse fel az ő találkozásának körülményeit az édesapjával, kicsit későn teljesítette. Vagy már a regényes tudománytörténeti és memoárkötete előtt elkezdte felkutatni a családi históriát?
Pléh Csaba: A részleteket akkor, amikor hozzákezdtem az íráshoz, mert zavart, hogy csak legendákból meg papírfoszlányokból ismerem a történeteket. Nem akartam vállaltan pontatlan lenni. Eredetileg a fontos kollégáimnak akartam emléket állítani a kötetben, de a Magvető Kiadóban Dávid Anna azt mondta, hogy ez úgy áll össze, ha magamról is írok. Csak homályosan sikerült felfejtenem anyám és apám találkozását, de az biztos, hogy 1944-ben történt. Apám folyamőr katonaként szolgált valahol Esztergom fölött, anyám meg irodista volt a dorogi bányavidéken. Nyilván úgy akadtak össze, hogy apám szenet vásárolt a hajóknak a bányában. Most próbálom rendezgetni a maradék iratokat, és meglepett, hogy egy házasságra készülő 19 éves lány és egy 24 éves férfi a szépen kidolgozott levelekben még az 1944. novemberi házasságuk előtti hónapokban is magázódott.
HVG: Hogyan sikerült az édesapja különös születési körülményeit is kinyomoznia?
P. Cs. : Az apai nagyapámat az első világháborúban besorozták, és hamar hadifogságba esett. Elég sok bejegyzést találtam ezekről a fogolytáborokról, és a menekülésről onnan. Őt a szibériai Omszkba vitték. Egy fafeldolgozó telepen volt a táboruk, ahonnan sokszor kilógott a csillékben megbújva. Így megismerkedett egy orosz lánnyal, aki a nagyanyám lett. A nagyapámék nyugat felé indultak, és apám útközben született. Az irataiban az szerepel, hogy Kamenyben, de a nyomozásaim szerint egy Kameny-na-Obi nevű helyen. Végül hazakeveredtek, és a kiváló, ezermester adottságú nagyapám Egerben megalapította a környék első gőzerővel működő asztalosműhelyét.
