2004-ben nem láthattuk, hogy alig egy évtizeddel az Unióhoz való csatlakozás után kormányzati narratívává válik az európai értékek és intézmények pocskondiázása, semmibevétele, kigúnyolása, hogy Orbánék számára a fő ellenséggé az önként vállalt szövetséges, az Európai Unió válik, írja szerzőnk. Vélemény.
Immár 20 éve, hogy csatlakoztunk az Európai Unióhoz – ennek a megünnepléséről teljesen megfeledkeztek az éppen aktuális keleti diktátorokkal pöffeszkedő Orbán és társai. Csatlakozásunk nem egyszerűen a rendszerváltás beteljesedését jelentette, hanem egyúttal a mi generációnknak elképzelhetetlen örömöt is.
A gyönyörű Zemplénben úgy kirándulni, hogy az ember bármikor átrándulhat Kassára ebédelni, és nem vörös csillagos határőrök vegzálják, sőt semmilyen határőrök nem vegzálják, mert nincs határ: felfoghatatlan ez annak, aki olyan szerencsés, hogy nem a vasfüggöny idejében született.
Minden politikai és érzületi közhely igaz persze, amit lózungként előtte és utána is elmondtak: “ezer éve Európához tartozunk”, csak éppen amíg szovjet megszállás alatt volt az ország, KGST-termékek voltak a boltokban, a haza pedig a szocializmus melankóliájában pácolódott, ebből semmi sem volt átélhető.
Annál inkább akkor, amikor ez intézményesült.
Beváltható Magyar Péter ígérete, hogy megsemmisítik majd a Pride résztvevőire esetleg kiszabott büntetéseket, megszüntetik az eljárásokat – csak nyerni kell hozzá a választáson. Kipróbált jogi eszköz pedig több is van, nem csak az amnesztia.
A 15 éves Kristijan Dukelicnek kedden veszett nyoma.
