A filmforgatás állandó szükségállapot – mondta Georg Wilhelm Pabst. Greta Garbo azon merengett, milyen csodálatos lenne az élet, ha tudnánk, mit kezdjünk vele. Pabst – a barátainak egyszerűen: G. W. – Garbo felfedezője volt, legalábbis az egyik, aki ezt állítja magáról.
Daniel Kehlmann Mozgókép című könyvének főszereplője, az osztrák rendező akkor került a moziiparba, amikor a film még néma volt, és keresett maradt, amikor a film megszólalt, majd amikor már elviselhetetlenül hangos lett, gátlástalanul és folyékonyan hazudott, megkötötte a fausti alkut. Valójában a fausti alku elképzelhető legkisebb kompromisszumáról van szó, ha egyáltalán léteznek fokozatok: a szívét talán nem adta oda, a tehetségét is csak részben.
