Új magyar űrkorszak: a NER-ben fogant, de jól is elsülhet

Bár az űrkutatásról sokakban ez a kép él, ma már nem a nagyhatalmak privilégiuma, kis országok, sőt relatíve kis vállalkozások is labdába rúghatnak. A fordulópont 2015 volt, abban az évben ugyanis kétszer annyi piaci magántőke áramlott a világ űrvállalataiba, mint a megelőző 10 évben összesen. És ez az érték azóta is ezen a magas szinten mozog némi ingadozásokkal.

Ez nem véletlen, hiszen a költségek drasztikus csökkenésének köszönhetően egyre több kisebb vállalkozás tud reálisan bevételt és hasznot termelni űrkutatással, űrtevékenységekkel, illetve azokhoz kapcsolódó tevékenységekkel.

Az „űrcégek” többsége ugyanis nem csak űrkutatással/űrtevékenységekkel foglalkozik. Jellemzően techcégekről van szó, amelyek használnak űreszközöket is. Szerencsésebb ezeket űrközeli vállalkozásoknak nevezni

– mondja Arnócz István, a Magyar Asztronautikai Társaság (Mant) főtitkára.

Ezzel szemben a nagy állami űrügynökségek alkalmanként hatalmas, dollár- és eurómilliárdos összegeket öntenek egy-egy projektbe, amelyek jellemzően nem termelnek pénzügyi hasznot, amely fedezné a ráfordításokat. Nem is ez a céljuk, sokkal inkább tudományos kérdések megválaszolása, illetve technológiai fejlesztések létrehozása.

Az űrkutatásra fordított költségvetési pénzek pedig úgy térülnek meg, hogy a fejlesztéseket piaci vállalkozások teszik hasznossá – azaz ismét megjelenik, hogy érdemes a kis cégeknek is fejleszteniük. Az ilyen együttműködésre jó példát jelentenek a földfigyelő műholdak, az ezek által – nem csak a látható fény tartományában – készített felvételeket piaci vállalkozások is használják, feldolgozzák. A műholdak által készített felvételek „óriási lehetőséget” jelentenek – hangsúlyozza Arnócz István.