Azt mondják, sok felesleges kört megspórolhat magának az ember, ha tudja, mit akar, és hogyan akarja azt elérni. Persze, olykor lehetnek annyira összetett és csak a homályos távolból halványan pislákoló céljaink is, hogy azok elérésének útvonala a legkevésbé sem egyértelmű a számunkra. Egy jó stratégia megalkotásával a cél világosabbá válhat, a megfelelő taktikai lépésekkel az odavezető út kikövezetté. Ha pedig még rutinokat is beépítünk a hétköznapokba, akkor a legfontosabb dolgot, időt nyerünk a megvalósításhoz.
Az elmélyülés a legbiztosabb módja annak, hogy soha ne fásuljunk el. Meg persze, annak is, hogy valamit, amit elterveztünk, valóban véghez tudjuk vinni. Két újságíró, a Stockholmban született Mikael Krogerus és a svájci Roman Tschäppeler 2021-ben jelentették meg a 41 megvalósítási modell című könyvüket, amelyben rövid szövegekkel és ötletes rajzokkal igyekeznek ötletet adni az olvasónak, hogy miként jusson el az elhatározástól, önmaga noszogatásán és az akadályok leküzdésén át terve megvalósításáig. Legyen szó gyereknevelésről, lakásfelújításról, egy üzleti terv összeállításáról vagy egy reklámkampány lefuttatásáról, egyszerű, mégis éppen az egyszerűségük miatt nagyszerű modelljeik sokféle helyzetben működőképesek lehetnek. Hírlevélsorozatunkban ezek közül a módszerek közül válogatjuk ki a szerintünk legszélesebb körben alkalmazhatókat. Hatodik rész.
A stratégia és a taktika azok közé a kifejezések közé tartozik, amelyeket gyakran használunk és állandóan összekeverünk a munka világában. Nem csoda: bizonyos szótárak szinonimákként kezelik a kettőt. De mit is jelentenek tulajdonképpen, és mi közük van ehhez a könyvhöz?
A stratégia, amely a görög στρατηγία („a hadvezetés művészete”) szóból ered, azt az átfogó tervet jelenti, amelyet a célunk elérése érdekében állítunk fel. Stratégia nélkül céltalanul botladozunk az életben, és nem értjük, miért bukunk el – vagy éppen miért győzünk. Egy sokat idézett mondás szerint: „Ha nincs stratégiád, akkor valaki más stratégiájának a része vagy.” A stratégia nem valami spontán vagy rövid életű dolog, sokkal inkább a hosszú távú válasz arra a kérdésre, hogy hová akarunk eljutni, és milyen utat választunk.
Hogy jó-e a stratégiánk, azt előzetesen ezzel a játékos eszmefuttatással ellenőrizhetjük: egy időutazó jelenik meg 2030-ból, és közli velünk, hogy rossz volt a stratégiánk. Gondoljuk át, hogy a tervünk melyik része vallott kudarcot, és javítsuk ki ezt a részt!
A taktika, amely a görög τάττω („felállít, elrendez, csatasorba állít”) szóból származik, azokra az egyes lépésekre utal, amelyeket a stratégiánk követése során teszünk.
Ha az a célunk, hogy leszokjunk a dohányzásról, akkor a stratégiánk a „Végre nemdohányzó” program elindítása lehet, a taktikánk pedig az, hogy motiváljuk magunkat a programra, például a következő Facebook-bejegyzéssel: „Aki lát engem dohányozni, annak fizetek 50 eurót.” A taktikák rövid és középtávúak. Kipróbálhatjuk, elvethetjük vagy átdolgozhatjuk őket.
Sok taktika bekerült a tankönyvekbe vagy a történelemkönyvekbe: a gerillataktika, amikor a túlerőben lévő ellenfelet csapdába csaljuk, a szalámitaktika, amikor egy javaslatot nem egyben jelentünk be egy megbeszélésen, hanem apránként tálaljuk, vagy a hitegetés taktikája, amikor a szerelmi ügyekben bizonytalanok áltatják a másikat.
A stratégia és a taktika nem ugyanaz, de a kettő szorosan öszszetartozik. A stratégia a makroszintű szemlélet, míg a taktika a részletek szintjén megvalósuló mikromenedzsment. Gyakran előfordul, hogy a vezetők egyikben jobbak, mint a másikban. A sikerhez azonban mindkettőre szükségünk van. Látnunk kell az erdőt is, és a fát is.
A fenti ábránk a stratégia és a taktika bonyolult kapcsolatát mutatja be: ha stratégia és taktika nélkül követünk egy célt, akkor egy labirintusban találjuk magunkat – bolyongunk az életben, nem tudjuk, hol van a cél, és hogy mi vár ránk ott. Egy mégoly jó stratégia, amelyet soha nem hajtanak végre, azaz nem tartalmaz taktikai lépéseket, puszta levegőbe beszélés. A rossz stratégia aktív végrehajtása gyakran vak akcionizmushoz vezet. Egy jó stratégiának jó taktikára van szüksége ahhoz, hogy működjön. Ahogy Szun-Ce A háború művészete című könyvében, az elmúlt 2000 év talán legjelentősebb stratégiai művében megfogalmazta: „A stratégia taktika nélkül a leglassabb út a győzelemhez. A taktika stratégia nélkül a vereség előtti zaj.”
Amikor azt mondjuk, hogy valamit „rutinból” csinálunk, akkor automatizmusokra, unalomra, mókuskerékre gondolunk. Amikor azt mondjuk, hogy „változás”, arról kalandok, új élmények, érdekes emberek jutnak eszünkbe. Csakhogy a rutinok, rituálék és hagyományok jót tesznek a fizikai és mentális jóllétünknek, mert kiszámíthatóságot és kohéziót biztosítanak, az emberek pedig ilyesmire vágynak. A jó szokások életünk védőkorlátai. Szükségünk van olyan helyekre, időszakokra és emberekre, amelyekben és akikben megbízhatunk.
De ez még nem minden: ha vannak napi rutinjaink, akkor hétköznapi kérdésekben nem kell állandóan döntéseket hoznunk. Minél több dolgot végzünk el gondolkodás nélkül, annál hatékonyabbak vagyunk, és annál több energiánk marad másra – valami újra, izgalmasra. Az igazi kérdés tehát nem az, hogy mennyire izgalmas az életünk, hanem sokkal inkább az, hogy mit kezdünk a szigorú szokásokkal nyert időnkkel?
Persze sokkal könnyebb lelkesedni a rutinokért, mint betartani őket. Erőt, bátorságot és összpontosítást igényel, hogy mindennap ugyanazt csináljuk. Hogyan sikerülhet mégis? Írjunk egy listát a szokásainkról – a jókról és a rosszakról. Aztán írjunk egy listát azokról a dolgokról, amelyekre szívesen rászoknánk. Most húzzunk ki két rosszat, és írjunk be kettőt az új listáról. Ismételjük meg ezt félévenként.
Nyitóképünk illusztráció. Forrás: AFP / Conceptual Images /Science Photo / PHR
Élhetnek-e együtt valaha az izraeliek és a palesztinok? Mit gondol egy izraeli katona arról, akik nem akarják a gázai háborút? Földes András izraeli videóriportja erre is rákérdez, és azt is megmutatja, hogy milyen háború zajlik maguk az izraeliek között.
A több mint félmillió gépelt oldalnyi szöveg az Arcanum sajtóadatbázisában is megjelent.
Az ukrán dróntámadások pedig az orosz polgárok türelmét is tesztelik.
Azt nem tudtuk meg, hogy ki, hol és mikor jelenti be az eredményt.
Hideg ételre lehet majd költeni az utalványt, pénzre nem váltható át.
