Nem árt tisztában lenni mindazzal, hogy mire van ráhatásunk a magánéletünkben és a munkánkban, mi az, amit teljes kontroll alatt tudunk tartani, és mi minden az, amire nemhogy ráhatásunk nincs, de a tudásunkat, képességeinket is meghaladja. Ha ezeket a jól beazonosítható köröket látjuk, könnyebben tudunk bizonyos dolgokra nemet mondani, ezzel megspórolva időt és energiát magunknak az igazán fontos dolgokra. Ehhez adunk most segítséget kétféle módszerrel.
Az elmélyülés a legbiztosabb módja annak, hogy soha ne fásuljunk el. Meg persze, annak is, hogy valamit, amit elterveztünk, valóban véghez tudjuk vinni. Két újságíró, a Stockholmban született Mikael Krogerus és a svájci Roman Tschäppeler 2021-ben jelentették meg a 41 megvalósítási modell című könyvüket, amelyben rövid szövegekkel és ötletes rajzokkal igyekeznek ötletet adni az olvasónak, hogy miként jusson el az elhatározástól, önmaga noszogatásán és az akadályok leküzdésén át terve megvalósításáig. Legyen szó gyereknevelésről, lakásfelújításról, egy üzleti terv összeállításáról vagy egy reklámkampány lefuttatásáról, egyszerű, mégis éppen az egyszerűségük miatt nagyszerű modelljeik sokféle helyzetben működőképesek lehetnek. Hírlevélsorozatunkban ezek közül a módszerek közül válogatjuk ki a szerintünk legszélesebb körben alkalmazhatókat. Nyolcadik rész.
Az egyik legszebb és legigazabb kijelentés magáról az életről, amely mind a hívőkre, mind az ateistákra érvényes (és azokra is, akik a kettő közül valamelyikké akarnak válni), Reinhold Niebuhr (1892–1971) amerikai teológustól származik. A nyugalomról szóló híres imájában ez áll: „Istenem, add meg nekem a nyugalmat, hogy elfogadjam azokat a dolgokat, amelyeket nem tudok megváltoztatni, a bátorságot, hogy megváltoztassam azokat, amelyeket meg tudok, és a bölcsességet, hogy megkülönböztessem egyiket a másiktól.”
Stephen R. Covey A kiemelkedően sikeres emberek 7 szokása (The 7 Habits of Highly Effective People) című könyvében (senkit ne tántorítson el a rámenős cím, remek könyv) ennek az imának az alapgondolatát dolgozta fel. Az érdeklődési és befolyásolási körök módszerével olyan eszközt ad a kezünkbe, amely segíthet azokban a pillanatokban, amikor kiszolgáltatottnak, erőtlennek vagy frusztráltnak érezzük magunkat.
Rajzoljunk három koncentrikus kört egy papírlapra, ahogy az alábbi ábrán látható. A külső az érdeklődés köre (circle of concern). Írjuk ide azokat a problémákat, amelyek foglalkoztatnak minket, de amelyekre nincs ráhatásunk. Vegyünk egy példát: A Covid–19-járvány világszerte hatalmas aggodalmat okoz, nincs olyan ember, akit ne érintene. De személy szerint egyikünk sem tudja elhárítani a válságot. Ki vagyunk szolgáltatva neki. Ebbe a körbe tartoznak a múltban történt események is: például a gyermekkorunk, de az általános politikai helyzet is, az esetleges recesszió, a természeti katasztrófák miatti aggodalmak, és egészen konkrét dolgok is, például mások hibái, vagy az, hogy mit gondol rólunk a többi ember. Mindezekre nincs befolyásunk. Az ilyen dolgokat jegyezzük fel ebbe a körbe.
A belső kör az irányítási kör (circle of control). Gondoljuk át, hogy mi az, amit az életünkben közvetlenül irányíthatunk. Mit tudunk kézben tartani? Ezek gyakran banális dolgok, amelyekre nem is gondolunk, de elképesztő hatásuk van. Például, hogy mit eszünk, kivel találkozunk, mit olvasunk vagy látunk. Írjunk kulcsszavakat ebbe a körbe.
Ne feledjük: hihetetlen erőt ad, ha felismerjük, hogy az életünkben mely dolgok felett van hatalmunk, és melyek felett nincs.
Térjünk át a középső körre, amely a minket foglalkoztató és az irányítható dolgok köre között van. Ez a befolyásolási kör. Ide tartoznak azok a kérdések is, amelyek felett nincs hatalmunk, de amelyeket a hozzáállásunkkal vagy a viselkedésünkkel befolyásolhatunk. Az éghajlatváltozást nem tudjuk megakadályozni, de tehetünk ellene, ha fenntarthatóbb módon élünk és fogyasztunk. A génjeinket nem tudjuk megváltoztatni, de megtehetjük, hogy rendszeresen mozgunk és egészségesebben táplálkozunk. Nincs hatalmunk az érdeklődési körünkbe tartozó események felett, de az ezekre adott reakcióinkat befolyásolhatjuk, vagy akár irányíthatjuk is.
Mit tanulhatunk ebből a gyakorlatból? Minél inkább olyan dolgokra összpontosítunk, amelyek felett nincs hatalmunk, vagyis az érdeklődés körébe tartozó kérdésekre, annál tehetetlenebbnek és kiszolgáltatottabbnak érezzük magunkat. Minél inkább azokra a dolgokra összpontosítunk, amelyeket kézben tartunk – az irányítási és a befolyásolási körre –, annál magabiztosabbak és kiegyensúlyozottabbak leszünk.
A kompetenciakör (circle of competence) széles körben ismert gondolkodási eszköz, amely segíthet helyesen cselekedni és elkerülni a helytelen döntéseket. A fogalom eredete ismeretlen, de Warren Buffett, a világ egyik legnagyobb befektetője tette népszerűvé. 1996-ban a következőket írta a befektetési társasága részvényeseinek küldött levelében:
„A befektetőnek arra van szüksége, hogy megfelelően tudjon értékelni kiválasztott vállalatokat. Figyeljük csak meg a »kiválasztott« szót: nem kell minden vállalat szakértőjének lennie, sőt, még csak sok vállalat szakértőjének sem. Csak a saját kompetenciakörébe tartozó vállalatokat kell tudnia értékelni. Az ön kompetenciakörének a mérete nem igazán fontos, az azonban fontos, hogy ismerje a határait.” Mit akart Buffett mondani?
Hogy nem szabad olyan területeken befektetnünk, amelyekről semmit sem tudunk. Hogy tudnunk kell különbséget tenni aközött, amit tudunk, és amit nem tudunk. Aki úgy tesz, mintha mindent tudna, az hülye. De az is, aki semmiben nem ismeri ki magát.
Ha nem tartjuk sokra a gazdag, öreg, fehér férfiaktól származó bölcsességeket: ezt az elvet nemcsak tőzsdei befektetéseknél, hanem más területeken is alkalmazhatjuk. Egy nyugodt pillanatban határozzuk meg a szakmai kompetenciakörünket. Kérdezzük meg magunktól: mi is valójában a szakterületünk? Miben vagyunk szakértők? Vagy: miben akarunk szakértővé válni? Ez nemcsak a szakmai képesítésünkről szól, hanem arról is, hogy egy adott területen jobban eligazodunk, mint mások. És arról, hogy a lehető legjobbá váljunk abban, amit már tudunk, ahelyett, hogy sok-sok energia, munka és áldozat árán középszerűek legyünk olyasvalamiben, amiben nem vagyunk otthon.
Két kivétel van. A fiataloknak még nem kell kompetenciakört kiépíteniük: náluk problémát okozhat, ha túl korán korlátok közé szorítják magukat. Nézzenek körül, próbálkozzanak, bukjanak el, kezdjék újra – csak így találhatják meg, mi a szenvedélyük. Másodszor, a kompetenciakör csak a szakmára vonatkozik. A magánéletében mindenki csinálhat olyan dolgokat, amelyekhez nem ért igazán, de szórakoztatják.
Mindenki, aki eltöltött néhány évet a munka világában, automatikusan kiépíti a kompetenciakörét. A kérdés csak az, hogy tudatában vagyunk-e ennek – tudjuk-e, hol húzódik a körvonal, más szóval: mi tartozik a szakterületünkhöz, és mi nem. Megfelel-e a kompetenciakörünk a képességeinknek, és elfogadjuk-e, hogy ezt a kört nem hagyjuk el?
A kompetenciakör fenntartása két dolgot követel meg. Először is, összpontosítanunk kell. Akarat, fegyelem, szinte megszállottság kell ahhoz, hogy egy adott területen valódi szakértelemre tegyünk szert. Másodszor, meg kell tanulnunk lemondani bizonyos dolgokról. Időnk és befogadóképességünk korlátozott. Nem tudunk mindennel foglalkozni, nem tudunk minden lovat megülni, nem tudunk minden témáról véleményt alkotni. De ez nem azt jelenti, hogy a kompetenciakörünk statikus – éppen, hogy folyamatos mozgásban van, mert soha nem jön el az a pillanat, amikor már eleget tudunk. A kompetenciában az a nehéz, és egyben szép is, hogy még egy mesternek is mindennap tanulnia kell.
Saját kompetenciaterületünk ismerete nem utolsósorban azt is jelenti, hogy nem tévesztjük meg magunkat és másokat azzal, hogy olyan dolgokról beszélünk, amelyekről alig tudunk valamit, vagy azzal, hogy olyan területeken kezdünk tevékenykedni, amelyeken úgysem fogjuk alaposabban kiismerni magunkat. Inkább szokjunk hozzá, hogy azt mondjuk: „nem tudom”, amikor nem tudunk valamit. Ez a mondat paradox módon bizalmat ébreszt a másikban, mert ha bevalljuk, hogy nem tudjuk, az azt jelzi, hogy tisztában vagyunk a kompetenciakörünkkel. Minél többet tudunk arról, mit nem tudunk, annál kíváncsibbá és nyitottabbá válunk azokra, akik értenek a dologhoz.
De hogyan találhatjuk meg a kompetenciakörünket? Hogyan döntsük el, hogy mire koncentráljunk, melyik területen szerezzünk mélyebb ismereteket? A választ a következő heti hírlevelünkben, az 5/25-ös szabály adja majd meg.
Nyitóképünk illusztráció. Forrás: AFP / Brandan Smialowski
Élhetnek-e együtt valaha az izraeliek és a palesztinok? Mit gondol egy izraeli katona arról, akik nem akarják a gázai háborút? Földes András izraeli videóriportja erre is rákérdez, és azt is megmutatja, hogy milyen háború zajlik maguk az izraeliek között.
A több mint félmillió gépelt oldalnyi szöveg az Arcanum sajtóadatbázisában is megjelent.
Az ukrán dróntámadások pedig az orosz polgárok türelmét is tesztelik.
Azt nem tudtuk meg, hogy ki, hol és mikor jelenti be az eredményt.
Hideg ételre lehet majd költeni az utalványt, pénzre nem váltható át.
