A 99. életévében elhunyt Bíró András Szófiában született, bejárta a fél világot, volt kommunista aktivista, osztályidegen, újságíró, ENSZ-diplomata Kenyában, Mexikóban parasztokat tanított ipari halászatra, hazatérve pedig jogvédő civil szervezetekkel dolgozott, az Autonómia Alapítványnál végzett munkáját Alternatív Nobel-díjjal ismerték el 1995-ben. A HVG 1996-ban készített vele portréinterjút, ezt közöljük most újra. A két kérdező: Lindner András és Horváth Zoltán.
– Még mindig embereket akar megváltani. Ez amolyan bolsevik csökevény?
– Bár valóban sokáig bolsevik voltam, a megváltásnak lehetnek más gyökerei is. Nálam a „hogyan”-ban történt radikális változás. Azelőtt olyan cserkész voltam, aki mindenáron átvitte a vakot az utca másik oldalára. Most előbb megkérdezem, hogy át akar-e menni.
– Nem volt mindig ilyen bölcs: a legrosszabb pillanatban vett például francia nőt feleségül. A dolog még a párttagságába is került. Tudja, miért voltak önnel ilyen kemények?
– Jött egy határozat, hogy a régi tagjelölteket fölül kell vizsgálni. Emlékszem, a taggyűlésen egy öreg bolsevik azt mondta: „Bíró András tehetséges fiatal elvtárs. Tudjuk, polgári származású. Ha bevesszük a pártba, karriert fog befutni, bekerülhet még a pártközpontba is, és akkor fogja az ellenség megkörnyékezni.” Kimenetkor le kellett tennem a tagkönyvemet…
– Hogyan élte meg ezt a blamázst?
– Öngyilkos akartam lenni. Átfutott a fejemen: érdemes-e a párton kívül élnem?
– Szerencsére túlélte… Aztán már-már sínre került az élete, és akkor jött 1956. Akkoriban hogyan nevezte: forradalom, ellenforradalom?
– Nekem forradalom volt és marad. Közben kinyílt a szemem. Már aktívan az ellenzék oldalán álltam: Petőfi-körös voltam, majd a Népszavából Népakarattá vált lapnál is dolgoztam pár hétig.
– Ezért kellett lelépnie?
– Én magam elől is menekültem. Morális krízisen mentem át, azok után, hogy hosszú időn át a rossz oldalon álltam. Féltem attól, hogy a kádári puha diktatúra megint magához csábít…
– Párizsban nem csak ön vigyázott magamagára. Állítólag Hruscsov ottani látogatása előtt begyűjtötték, nehogy merényletet kövessen el. Ennyire forrófejű volt?
– A francia rendőrség kritikán alul viselkedett. Engem akkor elvittek, és Korzikára deportáltak…
– Azért az mégsem az Andrássy út 60. volt, hiszen egy luxusszállodában „látták vendégül”. Mennyi időre is?
– Talán három hétig. De végig rendőrök vettek körül. A dolog pikantériája, hogy utána Hruscsov előtt egy nappal érkeztem Marseille-be…
– Kanyargós életútjából egyetlen dolog nem fér a mi Kelet-Európában trenírozott fejünkbe: ön, aki „odaát” kommunistának, itt disszidensnek számított, diplomata-útlevelet kapott az ENSZ egyik szervezetétől. Pedig bizonyára ott is volt kuffervizit…
A Fidesz meg akarja mutatni, hogy a pártnak van valós társadalmi bázisa, szavazói önbizalmát növelné a digitális honfoglalással – mondja a politológus. De kiket céloz meg Dopeman podcastjával? És ad majd interjút független médiának is?
Hatvanpuszta egy gazdaság a semmi közepén, vendégház és medence azért kellett, mert nagy a család – magyarázta Orbán Győző.
„Egy ilyen tragédián nem lehet túl lenni” – állítja az énekes.
Feltételes módban viszont arról beszélt, hogy ha támadták volna, akkor arra biztosan jó okuk lenne.
Ismét az X-en szólalkozott össze Szijjártó Péter és az ukrán kollégája, Andrij Szibiha.
