A 99. életévében elhunyt Bíró András Szófiában született, bejárta a fél világot, volt kommunista aktivista, osztályidegen, újságíró, ENSZ-diplomata Kenyában, Mexikóban parasztokat tanított ipari halászatra, hazatérve pedig jogvédő civil szervezetekkel dolgozott, az Autonómia Alapítványnál végzett munkáját Alternatív Nobel-díjjal ismerték el 1995-ben. A HVG 1996-ban készített vele portréinterjút, ezt közöljük most újra. A két kérdező: Lindner András és Horváth Zoltán.
– Még mindig embereket akar megváltani. Ez amolyan bolsevik csökevény?
– Bár valóban sokáig bolsevik voltam, a megváltásnak lehetnek más gyökerei is. Nálam a „hogyan”-ban történt radikális változás. Azelőtt olyan cserkész voltam, aki mindenáron átvitte a vakot az utca másik oldalára. Most előbb megkérdezem, hogy át akar-e menni.
– Nem volt mindig ilyen bölcs: a legrosszabb pillanatban vett például francia nőt feleségül. A dolog még a párttagságába is került. Tudja, miért voltak önnel ilyen kemények?
– Jött egy határozat, hogy a régi tagjelölteket fölül kell vizsgálni. Emlékszem, a taggyűlésen egy öreg bolsevik azt mondta: „Bíró András tehetséges fiatal elvtárs. Tudjuk, polgári származású. Ha bevesszük a pártba, karriert fog befutni, bekerülhet még a pártközpontba is, és akkor fogja az ellenség megkörnyékezni.” Kimenetkor le kellett tennem a tagkönyvemet…
– Hogyan élte meg ezt a blamázst?
– Öngyilkos akartam lenni. Átfutott a fejemen: érdemes-e a párton kívül élnem?
– Szerencsére túlélte… Aztán már-már sínre került az élete, és akkor jött 1956. Akkoriban hogyan nevezte: forradalom, ellenforradalom?
– Nekem forradalom volt és marad. Közben kinyílt a szemem. Már aktívan az ellenzék oldalán álltam: Petőfi-körös voltam, majd a Népszavából Népakarattá vált lapnál is dolgoztam pár hétig.
– Ezért kellett lelépnie?
– Én magam elől is menekültem. Morális krízisen mentem át, azok után, hogy hosszú időn át a rossz oldalon álltam. Féltem attól, hogy a kádári puha diktatúra megint magához csábít…
– Párizsban nem csak ön vigyázott magamagára. Állítólag Hruscsov ottani látogatása előtt begyűjtötték, nehogy merényletet kövessen el. Ennyire forrófejű volt?
– A francia rendőrség kritikán alul viselkedett. Engem akkor elvittek, és Korzikára deportáltak…
– Azért az mégsem az Andrássy út 60. volt, hiszen egy luxusszállodában „látták vendégül”. Mennyi időre is?
– Talán három hétig. De végig rendőrök vettek körül. A dolog pikantériája, hogy utána Hruscsov előtt egy nappal érkeztem Marseille-be…
– Kanyargós életútjából egyetlen dolog nem fér a mi Kelet-Európában trenírozott fejünkbe: ön, aki „odaát” kommunistának, itt disszidensnek számított, diplomata-útlevelet kapott az ENSZ egyik szervezetétől. Pedig bizonyára ott is volt kuffervizit…
„Én itt már minden »hülyére« szavaztam. Értelmes, világlátott, anyagilag stabil helyzetben lévő embernek szerintem tilos politikai párt közelébe mennie itthon” – mondja a magyar „orr”. HVG-portré.
Dopeman a „Jó arcok”-at, Kocsis Máté a „Zebra” nevű kört vezeti. Na de melyik kört vezetheti Schmidt Mária?
Nem kell már tartós tejet venni, jön a világháború, kivéve Magyarországon – üzeni Orbán. Megnéztük, mi igaz az állításaiból.
Kellemes zenei aláfestés jellemzi, egy mosolygó pap is felbukkan benne.
