„A nacionalizmust nem szabad összekeverni a hazafisággal.” Honnan jön a patrióta gondolat?

Nem voltak könnyű helyzetben azok az európai pártvezetők, köztük Orbán Viktor és Marine Le Pen, akik létrehozták a Patrióták Európáért pártcsaládot az Európai Parlamentben. Az Orbán által gyakran használt „szuverenista” jelzőt ugyanis elorozták előlük a még tőlük is jobbra álló pártok. Vállalhatták volna, hogy ők a nacionalista pártok az unióban, ezt azonban a szó negatív konnotációi miatt nem tették meg. Mindennél jobban óvakodnak attól, hogy nacionalistának nevezzék őket, holott az általuk előszeretettel használt nemzeti jelző Le Pen pártja nevében is ott díszeleg, amit Orbán is ráaggatott már szinte minden magyar intézményre, még a dohányboltokra is.

Így végül visszanyúltak a már bejáratott patrióta elnevezéshez. Gyakorlatilag lemásolták a németországi szélsőjobboldali Pegida mozgalom nevét, az ugyanis a Patriotische Europäer gegen die Islamisierung des Abendlandes, azaz Patrióta európaiak a Nyugat iszlamizálódása ellen rövidítése. Már ez a szervezet is megtévesztésből választotta a patrióta jelzőt, hiszen – különösen Németországban – nacionalistának mégsem nevezhették magukat.

Nemzeti érzéseiket sokan a patrióta – azaz magyarul hazafi – szóval szeretnék megkülönböztetni a nacionalizmustól, mert annak a köznyelvben nincsenek negatív felhangjai. „Patrióták vagyunk és nem nacionalisták” – mondta például a hétvégén egy gyűlésen a CDU elnöke, Friedrich Merz, aki ezzel a német szélsőjobboldali pártnak, az AfD-nek üzent. Meg is indokolta szóválasztását, szerinte ugyanis „az a különbség, hogy míg a hazafiak szeretik a hazájukat, a nacionalisták gyűlölnek más országokat”.

A patriotizmus lényegét az antik irodalomban megfogalmazta Horatius, egyik ódája szerint „édes és dicsőséges dolog a hazáért halni”. Azaz a patrióta az, aki a személyes érdekeit háttérbe szorítja a közösség, a haza érdekei mögött, s akár még áldozatot is hoz érte. Horatius után kétezer évvel George Orwell ezt úgy fogalmazta meg, hogy

„a hazafiságon egy bizonyos hely és egy bizonyos életmód iránti odaadást értek, amelyet az ember a világ legjobbjának tart, de nem akarja másokra erőltetni. A hazafiság természeténél fogva védekező, mind katonailag, mind kulturálisan.”

Horatius és Orwell között a középkorban a patriotizmus eszméje kevésbé volt előtérben, csak a humanizmus idején lett ismét népszerű a taglalása, miután újra felfedezték az antik szerzőket. Akkor már a nemesi ideológiába is beszűrődött, Magyarországon például végig jelen volt a török-, majd Habsburg-ellenes harcok idején. Ez a nemesi ideológia nem ismert etnikai megkülönböztetést, hiszen Magyarország uralkodó osztálya vegyes összetételű volt, patriotizmusa pedig a Szent Korona országára terjedt ki.