Hőhullámok elleni fegyver és olcsóbb kenyér is lehet a városi folyók megtisztításából

„Három év múlva tanúk előtt fogok fürdeni a Szajnában, hogy bizonyítsam, a folyó megtisztult” – jelentette ki a párizsi főpolgármester, és lám, egy héttel az olimpia előtt a városi elöljáró meg is mártózott a habokban. Csakhogy az eredeti ígéretet még Jacques Chirac, a későbbi köztársasági elnök tette 1988-ban, a beváltása pedig 36 évvel későbbi utódjára, Anne Hidalgóra maradt. Akármilyen magabiztosan merült is a habokba két hete a jelenlegi főpolgármester, hogy demonstrálja, az ötkarikás játékokra érkező nyílt vízi úszók és triatlonisták biztonságosan versenyezhetnek a Szajnában, a rutinos olimpikonok úgy készülnek, hogy verseny előtt antibiotikummal és széntablettákkal „melegítenek”, utána pedig gyomorkeserűvel öblítenek.

Anne Hidalgo párizsi polgármester úszók körében. Milyen víz az úr?

AFP/Bertrand Guay

A probléma abban gyökerezik, hogy Párizsban még mindig több tízezer olyan lakás található (elsősorban a Szajna főváros feletti, agglomerációs szakaszán), amelyekből a szennyvíz közvetlenül az esővizet felfogó utcai csatornahálózatba ömlik, ezen keresztül pedig egyenesen a folyóba. Jobb esetben a csapadékot bevezetik a szennyvíztisztítókba, de ez meg felhőszakadások idején okoz gondot: a telítődő hálózatból a híg, még tisztítatlan szennyvíz bekerül a Szajnába. Így aztán hiába öltek 1,4 milliárd eurót az elmúlt években a folyó megtisztításába, a megnyitóünnepségek idején hullott bőséges csapadék miatt a triatlonosok versenyét egy nappal későbbre halasztani. Az elmúlt napokban még az is felmerült, hogy végül úszás nélkül, duatlonként rendezik a versenyszámot – erre végül nem kerül sor, de már a lehetőség felvetése is jól jelzi a víz tisztasága körüli, olimpiákon szokatlan kérdéseket (a verseny eredményeiről olimpiai hírfolyamunkban olvashatnak).

Az olimpiát övező viták farvizén egy fiatal francia kutató tágabb összefüggésbe helyezte a városi szennyvíz és a fürdés kapcsolatát. Fabien Esculier A szén, a nitrogén és a foszfor körforgásának optimalizálása a városokban címmel írta doktori értekezését, vagyis köznapi nyelvre fordítva azt vizsgálja, mit lehet kezdeni a folyókba ömlő vizelettel. Amellett érvel, hogy „a vizelet egy egészséges folyadék, amely magas koncentrációban tartalmaz különböző tápanyagokat. Ez egy olyan erőforrás és természetes trágya, amelyet hiba lenne megvonni magunktól.”