Augusztus elsejétől az Igazságügyi Minisztériumtól a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz (NGM) vándorolt a fogyasztóvédelmi hatáskör. Ennek apropóján érdemes sorra venni, hogy itthon egyáltalán mi fán terem ma a fogyasztóvédelem és mire lehet számítani a jövőben Nagy Mártontól és tervezett új szuperhatóságától, a Nemzeti Kereskedelmi Hivataltól.
Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik, tartja a mondás és szinte ugyanilyen bizonyossággal állítható, hogy csak azt nem érhet csalódás vagy akár átverés, aki nem vásárol soha semmit. A fogyasztói szerződéseket jellemző erőviszony-eltolódás a vállalkozások irányába különösen nehézzé teszi a kiszolgáltatottabb fogyasztók helyzetét. Pontosan erre jött létre a jogban a fogyasztóvédelem.
Magyarországon a fogyasztóvédelem jogszabályi háttere alapvetően – főleg az EU-tagságnak köszönhetően – erős, de a gyakorlat terén több hiányosság is mutatkozik. A hatósági jogérvényesítés a tapasztalatok szerint sok esetben nehézkes, időigényes és nem is vezet mindig eredményre, míg a bírósági eljárások hossza és költségei még inkább elriasztják a fogyasztókat.
A másik oldalon a kisebb vállalkozások számára különösen nagy kihívást jelent a szigorú fogyasztóvédelmi előírások betartása, ami gyakran leküzdhetetlen versenyhátránnyal jár számukra a nagyobb cégekkel szemben. Ez a helyzet időnként ahhoz is vezethet, hogy nem tartják be maradéktalanul a szabályokat, ami tovább rontja a fogyasztói bizalmat. A panaszkezelés terén sok esetben az a tapasztalat, hogy a vállalkozások nem reagálnak időben vagy nem a megfelelő módon a beérkező igényekre, maga a folyamat pedig könnyen átláthatatlanná és rosszhiszeművé válik, akár mindkét fél részéről.
Itthon tehát kétségkívül ráférne egy gatyába rázás a területre, amit – úgy tűnik – a kormány is időszerűnek érzett, továbbá úgy ítélte meg, hogy az igazságügy helyett az NGM-re háruljon a feladat.
Ez a döntés tűnhet egyszerűen adminisztratív jellegűnek, azonban szimbolikus jelentőséggel is bír: a kormány ezzel azt is üzenheti, hogy a fogyasztóvédelem elsődleges szempontjai gazdaságiak és nem jogi természetűek.
Persze ebből még nem következik, hogy a GDP-pörgetés jegyében a vállalkozások nyerhetnek majd minden játszmát, de az igazságügynél hangsúlyosabban megjelenő törvényesség és az alanyi jogérvényesítés fontossága mégis csorbát szenvedhet, ha a gazdasági tényezők fontosabbnak bizonyulnak.
Arról, hogy Nagy Márton mennyire tartja majd szem előtt a fogyasztóvédelem emberközpontúságát, legfeljebb a nyilatkozataiból szerezhetünk némi tudomást. Az átalakítás sok idő lesz, és sajnos a fogyasztókkal tisztességtelenül bánó vállalkozások addig sem tétlenkednek, ezért érdemes sorra venni ma pontosan hova, mivel és hogyan fordulhatunk segítségért.
A fogyasztóvédelem segítségére számos különböző okból rászorulhat valaki: a teljesség igénye nélkül lehet szó tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról (pl. megtévesztő információk, reklámok), árfeltüntetési hiányosságokról, adatvédelmi problémákról, nem megfelelő panaszkezelésről, banki és pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos panaszokról, tisztességtelen szerződési feltételekről vagy egészségügyi és biztonsági problémákról. A leggyakoribb eset azonban a hibás teljesítés, azaz konyhanyelven, amikor nem azt kapjuk, amit kellett volna, mert lyukas, csorba, ereszt, lefullad és hasonlók. Megkímélve az olvasót az összes esettípus elemzésétől, most a leggyakoribb esetet, a hibás teljesítést nézzük át.
Először is tisztázni kell, mit is jelent az, ha a vállalkozás hibásan teljesít: röviden annyit, hogy a szerződésben vagy jogszabályban megállapított minőségi követelményeknek nem felel meg a termék vagy szolgáltatás. Fogyasztói szerződésnél azt is vélelmezni kell, hogy a teljesítést követő hat hónapon belül a fogyasztó által felismert hiba már a teljesítés időpontjában megvolt, kivéve, ha ez egyértelműen lehetetlen.
Ha fogyasztóként hibát észleltünk akkor először mindig azt kell kideríteni, hogy van-e jótállás, amit a köznyelvben inkább garanciaként szoktak emlegetni. A jótállásra jogosító dokumentum általában tartalmazza, hogy a vállalkozás hogyan és milyen mértékben vállal helytállást a hibákért. Fontos, hogy egyes termék és szolgáltatástípusokra kormányrendelet ír elő kötelező jótállást, amely rendszerint kedvezőbb feltételekkel és hosszabb ideig nyújt biztonságot, mint a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) később részletezett kellékszavatossági rendelkezései. A kötelező jótállás feltételeiről és a – folyamatosan bővülő – terméktípusokról a rendeletekből tájékozódhatunk.
Ha jótállás nincs, marad a Ptk. szerinti kellékszavatosság. Ez esetben a hibát az észrevételtől számított két hónapon belül jelezni kell az eladónak. A fogyasztó a hibás teljesítéstől két éven belül (használt árunál csak 1 év) kérhet választása szerint kijavítást, kicserélést vagy arányos árleszállítást. A választott úttól eltérni pedig csak akkor lehet, ha a teljesítése lehetetlen, vagy ha az a vállalkozásnak aránytalan többletköltséget eredményezne. Végül pedig a szerződéstől el is lehet állni (ilyenkor leegyszerűsítve mindenki visszaadja, amit kapott, legyen az pénz vagy áru) és kártérítést is lehet érvényesíteni, ha a kijavítás vagy a kicserélés nem lehetséges vagy ha a kijavításhoz vagy kicseréléshez fűződő érdekünk megszűnt (például mert időközben a hibás terméket helyettesítettük).
Nem ritka, hogy az eladónak semmi köze az eladott dolog előállításához, ezért a Ptk. – csak a fogyasztókat védve – a gyártókra (a forgalmazókat is beleértve) is kiterjesztette a hibákért való felelősséget. Ezt nevezik termékszavatosságnak. A figyelembe vehető hibák fogalma azonban itt eltérő, hiszen a gyártóval a vevőnek nincs szerződéses viszonya: a termék akkor hibás, ha nem felel meg a gyártó forgalomba hozatalakor hatályos minőségi előírásainak, vagy nem rendelkezik a gyártó leírásában szereplő tulajdonságokkal. Ilyen eset például, ha polarizáltnak titulált napszemüveget veszünk, de valójában a lencse nem tudja kiszűrni a visszatükröződő sugarakat. A gyártótól ilyenkor elsősorban kijavítást vagy – ha ez a fogyasztónak kedvezőtlen – kicserélést lehet követelni a forgalomba hozataltól számított két évig.
Szép és jó ez a sok magasztos szabály, de hogy juthatunk el addig, hogy érvényesített jogainkat élvezve pezsgőt bonthatunk?
Ha problémával szembesülünk, akkor haladni lépcsőzetesen lehet: először azzal a vállalkozással próbálhatjuk rendezni a kérdést, amellyel szerződést kötöttünk.
Ekkor hivatkozhatunk a már részletezett jogainkra és optimális esetben érvényesíthetjük is az igényeinket, ha a vállalkozás beadja a derekát. Ha mégsem menne minden ilyen flottul, akkor panasztételre kerülhet sor akár szóban akár írásban. Az ügyet vagy helyben azonnal vagy bizonyos határidők betartásával lehet elintézni.
Ha a panaszaink süket fülekre találtak, eljárást kezdeményezhetünk a területi kormányhivataloknál működő fogyasztóvédelmi osztályokon. Fontos azonban, hogy a jótállással, kellékszavatossággal, kártérítéssel kapcsolatos igények megállapításában, vitatásában nem tud segíteni a hatóság, ezek ugyanis csak bíróságon vagy a békéltető testület előtt rendezhetők. Jogos a kérdés, hogy akkor egyáltalán miben tudnak mégis segíteni. A hatóság elsősorban ellenőrzéseket indíthat például a gyermekek védelmét érintő kérdésekben, vizsgálhatják a panaszkezelést, az ügyfélszolgálatot, megtévesztéssel kapcsolatos ügyeket, a termék minőségét, összetételét, csomagolását, hatósági árazását, illetve hogy a fogyasztói szerződés megkötésénél alkalmazott általános szerződési feltételek tartalmaznak-e tisztességtelen feltételeket. Jogszabálysértés esetén a hatóság különféle módokon kötelezheti a vállalkozást a jogkövetésre, elkobozhat árut és megsemmisíttetheti, bírságolhat, sőt különleges veszély (pl. egészségi kockázatok) esetén be is zárathat egy-egy üzletet.
A per minden esetben az utolsó lehetőség és éppen ennek a minimalizálására jöttek létre a megyei (fővárosi) kereskedelmi és iparkamarák égisze alatt működő békéltető testületek. Ha nem sikerült a vállalkozással közvetlenül rendezni egy ügyet, akkor bíróság helyett ingyenes és gyors rendezést kínálhat ez az út.
A békéltető testület kísérletet tesz arra, hogy a felek egyezséget kössenek, ehhez személyes vagy online meghallgatást is szervezhet. Ha az utóbbi nem sikerül, akkor az ügyet kötelező határozattal eldöntheti – feltéve, hogy kisebb súlyú az ügy, vagy a kötelező határozatnak a vállalkozás önként aláveti magát –, vagy ajánlást tehet. A vállalkozásoknak kötelező együttműködniük a testület eljárásában, különben fogyasztóvédelmi bírságnak nézhetnek elébe, de a kötelező határozathozatalba nem feltétlenül kell beleegyezniük. Amennyiben ezt mégis megteszik, úgy a döntések kvázi bírósági ítélettel egyenértékűek lesznek, azok alapján végrehajtást is lehet kérni.
Fontos azonban, hogy a testület eljárása nem zárja ki azt sem, hogy később mégis bíróság elé vigyék a felek az ügyet, bár kötelező erejű határozat csak eljárási vagy egyéb jogszabálysértés esetén támadható meg.
A Népszava értesülései szerint Nagy Márton Nemzeti Kereskedelmi Hivatal (NKH) néven hozna létre egy teljesen új hivatalt, amely magába foglalná a kereskedelem és az élelmiszer-biztonságot (Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, NÉBIH), illetve a fogyasztóvédelem hatósági feladatait is. A tervezett átszervezés a hírek szerint komoly feszültségeket szült a kormányzaton belül, különösen a hatásköreit féltő Agrárminisztérium és a Miniszterelnökség részéről. A Miniszterelnökség alá sorolt kormányhivatalokból kiszerveznék a már említett fogyasztóvédelmi ellenőrzéseket végző szervezetrendszert is az NKH javára.
A hatáskörök és apparátusok ide-oda tologatásától persze nem érdemes megváltást remélni sem a fogyasztóvédelemben, sem a többi említett területen, hiszen ez megvalósulhat a szervezetrendszer egyszerű átvételével is. Ettől pedig a hatósági ellenőrzések és a bírósági eljárások nem lesznek rövidebbek és kényelmesebbek, továbbá a laikus fogyasztók számára nehezen értelmezhető jogi szabályozás (pl. a hibás teljesítésért való felelősség szabályai) sem lesz észszerűbb és barátságosabb. A központosítás viszont egyaránt eredményezheti az eljárások hatékonyságnövekedését és csökkenését is attól függően, hogy mennyi plusz forrás áramlik majd a megfelelő helyekre és sikerül-e a bürokráciát racionalizálni.
Az átalakítás részletei még nem látszanak, de a kormány rövidesen bejelentheti a végső döntéseket. Az új hivatal várhatóan szeptember 1-jén kezdi meg működését az érintett jogszabályok megalkotása után.
| Téma: | A fogyasztóvédelem jelene és jövője, jogérvényesítés a gyakorlatban |
| Kapcsolódó jogszabályok: | A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény Az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet A kötelező jótállás alá tartozó tartós fogyasztási cikkek körének meghatározásáról szóló 10/2024. (VI. 28.) IM rendelet A Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 182/2022. (V. 24.) Korm. rendelet |
| Közelgő fontosabb dátumok: | 2024. szeptember 1.: legkorábban ekkor indulhat el a Nemzetgazdasági Minisztérium alá tervezett Nemzeti Kereskedelmi Hivatal |
Nyitóképünkön Nagy Márton. Forrás: MTI / Balogh Zoltán
Azokat, akik csak a Stranger Thingsből ismerik, összezavarná, hogy miket művelt a karrierje kezdetén Paul Reiser. Korábbi rajongóit például azzal lepte meg, hogy feltűnt az Aliens gonoszaként. A veterán komikussal pályafutása cikkcakkjairól, Jerry Seinfeldről, Lisa Kudrow-ról és Eddie Murphyről is beszélgettünk. És arról is, miért tartotta hülyeségnek a Jóbarátokat.
A Tisza Párt elnöke legújabb bejegyzésében kifejezetten a fideszeseket szólította meg.
Ez az a fegyver, amely alkalmas lehet Irán nukleáris létesítményeinek megtámadására.
