Az én hetem: Az a kulcs, mikor rájössz, nem lehet az életet távirányítani, írja Lackfi János
9 perc
2024.09.01. 17:00
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Lackfi Jánosnak most az alábbi készletből kellett ihletet merítenie: váltóállítás, lapítás, végállomás, delírium, csengőhang.
Lapítás – A HVG tárta fel, hogy az óbudai önkormányzati korrupciós botrányban Mészáros Lőrinc nevét nem látni az iratokban, pedig a szóban forgó ügyekben cégei is érintettek.
Végállomás – A spanyol kormány nemzetbiztonsági okokra hivatkozva – egy olyan jogszabály alapján, amilyen Magyarországon is létezik – nem engedi be a Magyar Vagont a Talgo vonatgyártóba. Az aggályok megalapozottak, a vállalatcsoport Fidesz-függése nyilvánvaló, orosz kapcsolata lehetséges, tulajdonosi hátterét magántőkealap homálya fedi.
Delírium – Ungváry Zsolt Gyula publicista a Demokratában arról írt, hogy ha az olimpiaellenes Momentum politikusát, Donáth Annát elveteti az anyja, akkor a kínai, az orosz és a magyar sportolók tarolnak a 2024-es budapesti olimpián. A szerző, aki tanár is, a minap kimagasló szakmai tevékenységéért miniszteri elismerést kapott.
Csengőhang – Nagy tiltakozás kezdődött, miután a tankerület leváltotta a budapesti Madách Imre Gimnázium igazgatóját, amiért az iskola nem vette volna el a diákok mobiljait a tanítás idejére, ahogy azt az új tanévre már előírják. Mészáros Csaba igazgató szerint a szabályok adta keretek közt maradtak volna, leváltása a médiafelhajtás nyomán történt.
Kivárom. Most már kivárom. Amíg értem jönnek. Amíg valaki elvisz. Egy másik helyre. Biztos jó hely lesz az is. Ez itt jó hely. Minden hely jó hely. Legalábbis ha az ember nem ragaszkodik már semmihez. És én már szép sorban megváltam mindattól, amihez ragaszkodni lehet.
Most behoztak egy sovány nőt a szemközti ágyra, az még nagyon ragaszkodik a dolgaihoz. Perel folyton. Hogy nyissák ki az ablakot, itt meg lehet fulladni. Vagy hogy csukják be, itt meg lehet fagyni. Kinyitják. Becsukják. Legyen megint perelni valója. Az tartja életben. Úgy lehet, mint a biciklivel, ha nem tekersz, eldőlsz. Hát ő teker. Meg teper. Veszettül.
Közben nézi a sarokban a tévét, bekapcsoltatta, felőlem aztán nézheti. Váltóállítás a Keletinél, kisiklott a vonat, keresik a felelősöket, kit kellene kirúgni. A nő nem veszi észre, hogy az ő vonata is kisiklott. Persze lehet, hogy az ország vonatával bajlódni jobban megéri, befelé fordulni mindig fájdalmasabb, én csak tudom, jártam már ezen a vágányon.
Nem mondom neki, hogy hagyja a nagy küzdést, nem érdemes. Mindenkinek magától kell rájönnie. Végig kell járnia a sorját. Tanúnak hív engem folyton. Mintha az ő szava nem lenne elég. Rám bök, hogy na, én is látom, milyen csoffadt kiflit hoztak reggelire. Na, én is hallottam, milyen szűkszavú és goromba volt a főorvos, rá se nézett, de van őneki protekciója, az Endre, a doktor Endre, osztályvezető főorvos, majd az Endre ideszól, és akkor őt tisztelni fogják. Nekem is feltűnt, ugye, hogy őt itt nem tisztelik.