A belpolitikai csatatér megváltozott – mondta a jólértesültek szerint Orbán Viktor a kötcsei találkozón. Ezt két okra vezette vissza.
Egyrészt a Fidesz dominanciája csökkent, így nehezebb azzal fellépni országban-világban, hogy tetszik vagy nem tetszik, nincs más a hazai politikai életben, csak a kormánypárt.
2022-ben még a listás szavazatok 54 százalékát gyűjtötte be a Fidesz az egyesült ellenzék 34 százalékával szemben, ehhez képest a júniusi európai választásokon már csak a szavazók 45 százaléka ikszelte be a Fideszt, míg 30 százalékuk egy semmiből berobbanó pártra, a Tiszára szavazott. Váratlan kötcsei sajtótájékoztatóján Orbán azt mondta, ezt a 45:30-as eredményt 2026-ra is elfogadná. Magyarán a visszaesés mértékének minimalizálását tűzte ki célul, nem a régi rend visszaállítását. (A Závecz Research minap 42:33-as állást mért.)
Másrészt az ellenzék vezető ereje már nem a múltat jelképezi. Nagyobb stratégiai hátrány ez annál, mint hogy Orbán elsődleges kihívóját június óta nem Gyurcsány Ferencnek hívják.
Az “elmúltnyolcév” alatt futó politikai projekt páratlanul eredményesnek bizonyult, tizenkét évvel a lejárati dátuma utáni is választási győzelmet ért (úgy is mint: Előre megyünk, nem hátra). Most azonban el kell engedni, mert ajtó-ablakot nyit Magyar Péter előtt, hogy a következő két évben hőmérővel, stopperórával és ki tudja még milyen állapotfelmérő eszközzel járja végig az összes állami szolgáltatót, és bemutassa az elmúlt tizenhat év mérlegét.