Áramoljon az a Golf!

A cikk kedvéért tegyük fel, hogy e tanulmányban nem csak a fent idézett drámai hangvételt látjuk, hanem ez a realitás: a melegedő óceán miatt hamarosan leáll a Golf-áramlat. Ennek egy következménye, hogy jégtakaró borítja majd az Oxford Streetet, annak összes boltjával együtt… Londonban! Az ilyesmi pedig az európai és a brit kapitalizmusnak, de még a magyarországi romjainak is súlyosan keresztbe tesz. Ki szeretné ezt? Én nyilván nem, ezért furcsállom, hogy amikor nemrég klímatudóst kérdeztek az ATV-ben arról, hogy mit is tehetünk, akkor ő a nagy autóktól és a repüléstől intett óva. Azaz furcsa módon szén-dioxid kibocsátás csökkentésre buzdított. De mi a bajom mindezzel? Mi ebben a furcsa? Hiszen mindig ezt halljuk.

Kezdjük egy tényadattal: 2023-ban a globális CO2 kibocsátás csúcsot döntött. A növekedés a gazdagodó Kínából, Indiából és Afrikából jön. És fog jönni vélhetően egészen addig, amíg alaposan meg nem gazdagodnak. Most vegyük az IPCC legfrissebb klímaváltozás jelentésének vonatkozó szakaszát. Ebben a legoptimistább (és teljesen képtelen) szcenárió az, hogy 2050-re nulla („nettó zéró”) lesz a globális CO2 kibocsátás. Igen, az, ami 2023-ban új csúcsra ment. És még ez sem segítene.

Melegszik és emelkedik

HOLD Alapkezelő

A fenti ábrán, azaz „a tudomány jelenlegi álláspontja szerint” még ebben a legoptimistább szcenárióban is tovább fog emelkedni a hőmérséklet, emelkednek a vízszintek, olvadnak a jégtakarók, éheznek a jegesmedvék… Nemhogy 2040-ig – amikor leáll a Golf-áramlat, ugye, – de 2100-ig. Tehát a CO2 kibocsátás csökkentés csak abban segít, hogy majd 2100 tájékán kicsit kevésbé legyen meleg, mint abban az esetben lenne, ha nem csökkentjük. Abban viszont nem segít, hogy ne kerüljön jég alá az Oxford Street. A klímaváltozás első áldozata az igazság.

Akkor mi segít?

A melegedés egyik orvossága lehet a hűtés, ijesztő névvel a geoengineering (geomérnökség). De én nem ijesztgetni akarok, hanem mutatni egy példát, hátha lesz, aki elgondolkodik rajta. 2020-ban nagyot szigorodott, hogy mennyi ként bocsáthat ki a tengeri hajózás. Nagyon helyes, mérgező anyag. Azonban van egy nagy előnye is. Hűti a Földet. Egyrészt a légkörben levő kén-dioxid visszaveri a beeső napsugárzást, másrészt a nagyobb molekulák segítik a felhőképződést – a fehér felhők pedig szintén visszaverik azt a beeső napsugárzást. Mint mondtam – így vagy úgy, de – a kén hűt. 

Még korai megmondani, hogy mennyit, de hosszabb távon akár tized Celsius fokokat is melegszik a Föld a szigorúbb üzemanyag szabályozás miatt. Azon a skálán, ahol amiatt aggódunk, hogy kettő vagy három Celsius fok felmelegedést bír el a Föld. Illetve inkább az emberiség, mert a Föld az köszöni, ellesz. Jégtakaró, jegesmedvék, Golf-áramlat, sőt, Oxford Street nélkül is. 

Akkor megvan a megoldás? 

Csak helyettesíteni kell a ként valamivel, ami nem mérgező? És esetleg nem csak hajózási útvonalak fölött felhősíteni? Nem tudjuk. Azért nem tudjuk, mert a klímavédelem ezen lába határozottan tabu volt az elmúlt évtizedekben. Igazából még most is az. Az amerikai Kongresszus például valamiért csak 2022-ben, azaz „most” döntött úgy, hogy vizsgálódni kéne ezen a területen. 

A tudományos közösség egy jelentős része azonnal reagált is rá. Nyílt levélben szólította fel az ENSZ-t, hogy tiltsák be a geomérnökség minden formáját. Tabuk nehezen dőlnek. De hallgattassanak meg ők is: „Először is, a geomérnökség kockázatai kevéssé ismertek, és soha nem lehet teljes mértékben megismerni őket. A hatása régiónként eltérő és bizonytalan lesz az időjárási mintákra, a mezőgazdaságra, valamint az alapvető élelmiszer- és vízszükségletek biztosítására” – írják az említett nyílt levélben.

Ebben lehet valami a szokásos, ismeretlentől való félelmen kívül is. Csak ha a fenti idézetben a geomérnökség szót, felmelegedés-re cserélem, akkor pont ugyanolyan, sőt, még értelmesebb gondolatot kapok. Nem az a valódi kérdés, hogy vannak-e bizonytalanságok a geomérnökösködéssel kapcsolatban, hanem az, hogy potenciálisan mennyivel fáj kevésbé az a bizonytalanság, mint amivel a felmelegedés jár. Például a Golf-áramlat a felmelegedéstől áll le. 

Mekkora szerencse tehát, hogy a „tudomány” ellenkezése ellenére is van pompás kísérletünk: a hajóútvonalak feletti dúsabb felhőréteg évtizedekig velünk volt. Én, ha tudós lennék, biztos foglalkoznék a jelenséggel. Mondjuk ők is próbálkoznak.

Pogány rituálék

Anekdotális, semmit nem bizonyít, de nekem fáj és szerintem jól illusztrálja a klímaváltozás átpolitizáltságát a következő jelenet. Idén áprilisban a University of Washington kutatói kísérletet indítottak a San Francisco-i öbölben „csendben és titokban” (a durván dőlt betű ide talán kevés is). Ugyanis féltek, hogy „a kritikusok megállítják a kísérletet”, amelyben az egykor szebb napokat látott (a midwayi csatában Nimitz tengernagy alatt vitézkedő!) U.S.S. Hornet fedélzetére tengeri sót szórtak, azt vizsgálandó, hogyan lehet fehérebbé tenni a felhőket.

Ami a japán torpedóknak anno nem sikerült, a kritikusoknak most igen: a helyi hivatalnokok (a „legzöldebb” államban, Kaliforniában!) 12-0 arányban megszavazták a projekt betiltását, egészségügyi aggodalmakra hivatkozva. A projekt néhány hetet élt. Nesze neked Golf-áramlat! 

Mi lett volna, ha?

Lehet bosszankodni, hogy 40 éve, amikor a növekvő CO2 koncentráció miatt először kezdett igazán aggódni a világ fejlettebbik fele, akkor az nem manifesztálódott gyors CO2 kibocsátás averzióban – mondjuk atomenergia elterjedése a fosszilis erőforrások helyett, de ezen majd egy másik cikkben fogok elégedetlenkedni. Mindenesetre abban az esetben ma biztos jobban állnának a jegesmedvék. 

Úgyhogy zárjunk egy bátor, és csak közepesen légből kapott jóslattal: Ahogy most az elmúlt ötven év CO2 kibocsátása miatt, úgy fogunk 20-30 év múlva az elmaradt geomérnökösködés kutatásokon sopánkodni. Csak akkor már Oxford Street nélkül.