Az én hetem: Lackfi János benézett a dark webre, és ott is maradt
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Lackfi Jánosnak most az alábbi készletből kellett ihletet merítenie: agyrém, mellélövés, közmédiasztár, magánközélet, klímatotojázás.
Mellélövés – Orbán Balázs azzal is megpróbálta menteni magát, hogy dédapja hősi halált halt a világháborúban. Ugyanakkor a hvg.hu kiderítette, hogy a felmenő többszörösen elítélt köztörvényes bűnöző volt.
Közmédiasztár – Váratlanul a közmédiában szerepelhetett Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke. Az M1-en még viszonylag követhető interjút adott, a Kossuth Rádióban azonban már a kérdéseket sem várta meg, folyamatosan belevágott a kérdező szavába, mondván: ha csak 218 nap után hívták meg, akkor arról fog beszélni, ami az embereket érdekli, mondván: „Önök itt goebbelsi, hazug propagandát tolnak”.
Magánközélet – Videóinterjút adott az Indexnek Vogel Evelin, Magyar Péter volt barátnője, akivel hivatalosan a választások után pár nappal szakítottak. „Ő az az ember, aki feltett mindent egy lapra. Neki nem volt elképzelése, meggyőződése, ő nem akart változást az országban. Mindig nagy volt a szája, de valójában ő a biztosra játszott” – mondta egyebek közt Vogel. Magyar Péter azzal válaszolt, hogy exe, aki szerinte bizonyos juttatásokért vállalta el a mostani szereplést, május óta zsarolja őt és a pártját, és emiatt kénytelen feljelentést tenni.
Klímatotojázás – Túl nagy a tét és túl kevés az érdemi cselekvés a klímaváltozás ellen, mondják a neves hazai kutatók, akik tízpontos nyilatkozatot adtak ki annak érdekében, hogy felpörgessék a dolgokat. Várják a további csatlakozókat, és készek a vitára is.
Veszélyes szenvedély
Könnyű rápörögni valamire.
Először mindig ártatlanul indul, apró kis szenvedéllyel.
Mondjuk tetováltatsz egy négylevelű lóherét a csuklódra. Korábban érsz oda a szalonba, lapozgatod a mintafüzetet, egészen beleéled magad a dologba. Pár nap múlva a válladat nézed a tükörben, és tudod, hogy ott a helye annak a vérszomjas pofával prüszkölő, pettyes párducnak. Pár hónap elteltével egy feszület pompázik a hátadon, Jimmy Hendrix gitározik a mellkasodon, és egy Harley Davidson virít a combodon. Mindegyikhez ott a büszkeség, az elviselt fájdalom.
Vagy kíváncsiságból meghallgatod egy videómegosztón a fehérszőke, egzaltált és vicces Aurelia egyik vagy másik számát, azt nyomatod a kocsiban, a reggeli futáshoz meg a konditeremben. Együtt élsz ezzel az autisztikus hadonászással, a világra csodálkozó szemekkel, a menekülési vággyal és könnyed csúfondárossággal. Aztán arra eszmélsz, hogy Amszterdamból Párizson át Londonig követed őt turnépólóban, ismeretlenekkel táncolsz stadionokban. Kietlen moteléjszakák sodornak.
Így keveredsz bele mindenbe. Egyik nap még Nescafét iszol forró csapvízzel, enyhe gépolaj- és körömlakklemosó-bukéval, aztán kapsz egy Aeropress-masinát. Nem is gép, csak két műanyaghenger meg egy szűrő, s hozzá cellulózmentes filter. Mert ugye annak a dobozíznek nincs helye a halvány pörkölésű, durvára őrölt, minőségű kávészemek főzetében. Columbia vagy Kenya, Costa Rica vagy Burundi. Illatolod az aromazáró csomagolás pici szelepén keresztül. Illatolod, miután kézi darálód kis fémtornyában a megfelelő szemcsésségre daráltad. Forrázod, cuppingolod. Miről beszélünk? Ki emlegetett holmi Nescafét?