„A politikai igazgatóm félreérthetően fogalmazott” – mondta Orbán Viktor péntek reggel a Kossuth rádióban, és azzal próbálta védeni Orbán Balázst, hogy biztos benne, hogy ott lenne velük a Corvin közben, ha úgy alakulna a helyzet és harcolni kellene a hazáért.

Orbán Balázs ugyanis egy csütörtökön megjelent podcastfelvételen arról beszélt, hogy 1956 tanulsága éppen az, hogy olyan felelőtlenséget nem lehet csinálni, mint amit Zelenszkij tett, aki a politikai igazgató szavai szerint „belevitte az országát egy háborús védekezésbe”.

Nem ez volt az első eset, hogy prominens fideszes politikus kellemetlen helyzetbe lavírozta magát azzal, hogy egyszerre próbálta a Kreml szája ízének megfelelő békepolitikát hirdetni és mellette valami érdemlegeset mondani az 1956-os szabadságharcról.

Ugyan Orbán jelenleg azt mondja, hogy a mostani orosz–ukrán háború emléke nem vetülhet rá 1956 emlékére, ám két évvel ezelőtt épp ő volt az, aki párhuzamot vont a két esemény között.

„1956-ban mi nem azért harcoltunk, mert azt gondoltuk, hogy le fogjuk győzni a Szovjetuniót. Azért vállaltunk egy forradalmat és szabadságharcot, hogy kikényszerítsük a tűzszünetet meg a béketárgyalást” – jelentette ki Orbán Viktor két évvel ezelőtt ugyanígy egy pénteki Kossuth rádiós megszólalásában.

Ugyan a miniszterelnök Orbán Balázstól eltérően a megmondási kényszer hevében nem tiporta sárba az Alaptörvényt, ám az általa előadottak így is ezer sebből véreztek. Kezdve a leglátványosabbal, hogy senki, soha, semmikor nem kezdeményez fegyveres konfliktust azért, hogy tűzszünetet köthessen.

Ungváry Krisztián akkori írásában kifejtette, hogy a miniszterelnök által előadott ’56-os narratívának semmi köze nincs a valósághoz.

„…az agresszió módja (ami csakugyan szinte teljesen azonos, mint a mostani orosz agresszió Ukrajna ellen) szemernyi kétséget sem hagyott arról, hogy az agresszornak esze ágában sincsen sem fegyverszünetről, sem békéről tárgyalni” – írta a történész.

Orbán szavaival akkoriban mi is foglalkoztunk, megírtuk például, hogy mi történt azzal a magyar katonai küldöttséggel, amelyik elhitte, hogy a szovjetek tárgyalni akarnak velük. Amikor 1956. november 3-án a Maléter Pál vezette küldöttség megérkezett Tökölre az orosz csapatok Magyarországról való kivonásáról tárgyalni, azonnal elfogták őket, majd másnap megindult a szovjet támadás Budapest ellen.

Tehát ebből is jól látható, hogy az oroszokkal (még ha olykor szovjeteknek is nevezik magukat) nem érdemes tárgyalásokat folytatni, különösen nem akkor, amikor nyeregben érzik magukat és ultimátumokkal zsarolják a Nyugatot, vagy éppen megüzenik az ukránoknak, hogy szerintük voltaképpen nem is léteznek.

Az oroszokkal való tárgyalás eredményességéről egyébként maga Orbán Viktor is meggyőződhetett, amikor az első, még 2022 februárjának elején tartott békemissziója idején megbeszéléseket folytatott Putyinnal, majd az orosz–ukrán válság jégtörőjeként ünnepeltette magát a kormánypárti sajtóban aztán alig néhány hét múlva az oroszok megtámadták Ukrajnát.

Innentől kezdve nagyon érdekes volna végre szembesülni azzal, hogy mégis milyen tárgyalásokban gondolkodik a kormányoldal, mivel gondolta volna megelőzhetőnek az orosz támadást Orbán Balázs, vagy mit kellene Orbán Viktor szerint mondani Vlagyimir Putyinnak ahhoz, hogy kitörjön a béke.

Ezekre a kérdésekre valószínűleg sosem kapunk választ és talán mégiscsak Orbán Viktornak volt igaza, amikor tokkal vonóval lemondta a 2022-es központi fideszes ’56-os megemlékezést. Hiszen már sokadjára derül ki, hogy a magát nemzetiként meghatározó magyar kormány képviselőinek, ha választaniuk kell, hogy az oroszokról mondanak-e csúnyát, vagy valami vállalhatatlant nyilatkoznak 1956-ról, akkor gondolkodás nélkül döntenek az utóbbi mellett. És ebben nem sok minden akad, amit félre lehetne érteni.