Platthy Iván: Függőségi viszony vagy önállóság – válaszúton a magyarországi egyházak
7 perc
2024.10.04. 10:00
2024.10.04. 10:49
Magyarországon az egyházaknak 35 év után el kell dönteniük, hogy a több száz, illetve több ezer éves hivatásuknak megfelelő, embert szolgáló áldásos tevékenységüket a mindenkori politikától függetlenül akarják ellátni, vagy nem – írja
Platthy Iván tanár, nyugalmazott egyházügyi címzetes államtitkár, akinek konkrét javaslatai is vannak állam és egyházak elválasztására.
Az egyházügyi kapcsolatokért felelős államtitkárként az egyházak rendszerváltásától, 1989. július. 1-től (az Állami Egyházügyi Hivatal jogutód nélküli megszüntetésétől) több mint egy évtizeden át módom volt részt venni az egyházak és a hívek teljes szabadságát garantáló és az egyházak társadalomban való szerepüket is elősegítő jogszabályok megszületésében. (Ilyen jogszabály volt a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény, illetve a volt egyházi ingatlanok tulajdonrendezéséről szóló 1991. év július 22-én hatályba lépett törvény).
Az egyházak, felekezetek és vallási közösségek hitéleti tevékenysége és a közfeladatokban való részvételük az állampolgárok igényei szerint fokozatosan, az új kihívásokat is figyelembe véve alakult.
Ezek során az egyházak által átvállalt közfeladatokban az állami, önkormányzati kötelező intézmény fenntartó feladatokban való részvétel esetén a szektorsemleges finanszírozás elve érvényesült.
A Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék közötti 1997. június 20-án kötött – utóbb törvényi szintre emelt –, közismert nevén „vatikáni megállapodás” a katolikus egyház magyarországi közszolgálati és részben hitéleti tevékenységének finanszírozásáról rendelkezett. Az egyenlő elbírálás alapján a nem nemzetközi jogalanyként működő magyarországi egyházak számára a kormányszinti megállapodásokhoz törvényeket kellett módosítani, amelyre 1997. december 2-án került sor.
A Szentszékkel kötött hasonló megállapodás lehetőségével hat egyház, felekezet élt. Ezekre a megállapodásokra és törvények alkotására azért volt szükség, mert az úgynevezett normatív finanszírozásban az alapnormatívák és a tényleges bekerülési költségek között egyre nőtt a különbség, ezért a kiegészítő normatíva bevezetésével tudják csak ellátni a közfeladatokban vállalt feladataikat az egyházak. A Szentszék a megállapodást maga is példaértékűnek tartotta, és más országok számára is ajánlotta.
Ami viszont a hitéleti tevékenység ma kialakult finanszírozását illeti, az
nem segíti elő a mindenkori hatalomtól független önálló gazdálkodás megteremtését. Épp ellenkezőleg!
Ehhez két e témát érintő idézet: