A halogatás korán túl nem csak hurrikánok várnak

Az elmúlt hetekben sajnálatosan sokat hallhattunk a Helenről és a Miltonról, két Észak-Amerikában pusztító hurrikánról. A BCG épp a Helen érkezése előtt pár nappal publikálta az „Itt az idő, hogy az USA befektessen az időjárási ellenállóképességbe” című tanulmányát. 

Az elmúlt 15 évben az Egyesült Államokban csak az éghajlatváltozás és a szélsőséges időjárási események 

1 600 milliárd dollárnál nagyobb költséget és hétezernél több halálesetet okoztak 

az USA Nemzeti Környezetvédelmi Információs Központja szerint.

A közelmúlt európai és hazai hőhullámai, aszályai és áradásai után a következtetések sokkal szélesebb körben érvényesek és megfontolandóak, mint csak az USA-ban, ahol a környezeti változások és a szélsőséges időjárási események riasztó gyakorisággal fordulnak elő. A BCG szerint sok kormányzati szerv Amerikában és globálisan is még mindig csak most kezdi felismerni a kihívások nagyságát.

Nagy lassú reagálás

A kormányoknak többek között az lenne a feladata, hogy megvédje az embereket, a gazdaságot és a természeti erőforrásokat.  A szélsőséges időjárási események életekbe kerülnek, egészségügyi kockázatoknak teszik ki a polgárokat, miközben megszakítják az olyan alapvető szolgáltatásokat, mint az egészségügy, az oktatás és a kommunikáció. Az emberek elveszíthetik munkahelyüket, vagy otthonuk, szülőföldjük elhagyására kényszerülhetnek.

A Michael hurrikán 2018-ban érte el a floridai Tyndall légibázist és katasztrofális károkat okozott az infrastruktúrában, és a repülőgépekben is. A bázis még folyamatban lévő újjáépítése a becslések szerint közel 5 milliárd dollárba kerül. Szintén 2018-ban, az észak-kaliforniai Camp Fire erdőtűz – az állam történetének leghalálosabb és legpusztítóbb eseménye – több mint 18 000 építményt semmisített meg és közel 16,5 milliárd dolláros kárt okozott. 

A katasztrofális időjárási események és a környezeti változások a személyes tragédiák és az anyagi károk mellett létfontosságú természeti erőforrásokat tehetnek tönre, veszélyeztetve – többek között a turizmus alapját is képező – természeti értékeket.

Rövid távon a katasztrófák nyomában az újjáépítés és a javítások jelentik a költségeket. Hosszabb távon az ismétlődő hőhullámok, a hosszantartó aszályok, a soha nem látott viharok, vagy a tengerszint emelkedése a károk mellett már alapvető zavarokat okoznak a mindennapi életben, csökkentik a gazdaság termelékenységét, növelik a működési költségeket. 

Mindemellett ezek a fenyegetések gyakran épp a társadalom legkiszolgáltatottabb és leghátrányosabb helyzetű tagjait – akiket nem lehet vádolni a helyzet kialakításával – sújtják aránytalanul.

Nagyon érdemes befektetés

A BCG szerint az amerikai közszféra nem áll még készen a szélsőséges időjárási események kezelésére. Valójában sok államnak és városnak egyáltalán nincs terve, bár a szövetségi ügynökségek általában legalább kezdeti stratégiákkal rendelkeznek. Sok esetben, ha léteznek is tervek, azok nem foglalkoznak a stratégiák gyakorlati megvalósításával, hiányzik a költségvetés, a működési ütemterv, vagy a kulcsfontosságú teljesítménymutatók.

A helyzetet nehezíti az ország öregedő infrastruktúrája mellett az is, hogy a fejlesztések tervezésekor és jóváhagyásakor nem veszik következetesen figyelembe a szélsőséges időjárást. A Fehér Ház Igazgatási és Költségvetési Hivatalának becslése szerint az éghajlati hatások 2100-ra évente kétezer milliárd dollárba kerülhetnek a szövetségi kormánynak. 

A BCG egy 2023-as kutatása azt mutatta ki, hogy minden egyes, a katasztrófák megelőzésére, az alkalmazkodó-képesség növelésére fordított dollár a tőkeköltségek és az elveszett bevételek elkerülésével, valamint a működési költségek csökkentésével 

legalább ötször, de egyes esetekben akár ötvenszer nagyobb megtakarítással jár, 

miközben védi az érintettek életét, megélhetését és a közösségeket is.

Nagyon hiányzó alkalmazkodás és ellenállóképesség

A kormányoknak meg kell érteniük az alkalmazkodás és az ellenállóképesség (reziliencia) természetét. Az alkalmazkodás az éghajlati hatásokhoz, vagyis például a viharokhoz, aszályokhoz és hőhullámokhoz való alkalmazkodást jelenti, a reziliencia pedig a társadalmi, gazdasági és természeti rendszerek képessége – ezeknek fel kell készülniük a veszélyes, éghajlattal kapcsolatos eseményekre, majd fel is kell épülniük azokból.

A BCG, a Global Resillience Partnership és az USAID 2023-as közös jelentése szerint a szervezeteknek számos intézkedést kell végrehajtaniuk ahhoz, hogy javítsák az ellenállóképességet az energiaellátás, az élelmiszer-ellátás, a vízellátás, az infrastruktúra és az egészségügyi ellátás területein.

Nagyon szükséges hat lépés

A BCG a világ több kormányaival folytatott együttműködése során szerzett tapasztalatot abban, hogyan érdemes felkészülni a környezeti és időjárási válságokra. A csoport szakértői hat lépést dolgoztak ki: ezek az amerikai közszféra vezetői számára készültek, hogy képesek legyen túllépni a kockázatértékelésen, és végre cselekdhessenek is.

1. Az első lépés a szélsőséges időjárási és éghajlati fenyegetésekkel kapcsolatos lokalizált kockázatok és sebezhetőségek feltérképezése, a versengő prioritások értékelése és azoknak a helyszíneknek és eszközöknek a beazonosítása, ahol legfontosabbak az intézkedések. Az időjárási események hatalmas veszteségeket és károkat okoznak. Az előrejelzés lehetővé teszi a kormányzati szervek számára, hogy összehasonlítsák a kockázatokat, rangsorolják az alkalmazkodáshoz szükséges beruházásokat, értékeljék a hozamokat, meghatározzák a költségvetéseket és a befektetési határidőket, és felkészüljenek az időszakos katasztrofális eseményekre, valamint az ismétlődő kihívásokra. 
2. A projektek során maximalizálni kell a beruházások pénzügyi és társadalmi-gazdasági megtérülését. A megoldások magukban foglalhatják a fizikai infrastruktúrát, a szükséges változásokat, a vészhelyzeti reagálási rendszereket és a válságkezelési képességeket vagy az olyan technológiákat, mint az AI-alapú korai figyelmeztető rendszerek. Természetesen nem létezik szélsőséges időjárási vagy katasztrófavédelmi terv önmagában. A terveket integrálni kell a szélesebb körű tőkebefektetési tervekbe, és megfelelő prioritást kell adni nekik. 
3. A kormányoknak átfogó, összehangolt ágazati és országos terveket kell kidolgozniuk, beleértve a vízkészlet-gazdálkodást, az infrastruktúrát, az energia rezilienciát, a tűzveszély csökkentését, vagy a közegészségügyi terveket. A jó tervek mérhetőek, mérföldkövekhez köthetőek, meghatározhatóak a kockázati szintek és prioritások – mindezt az ökoszisztéma kulcsfontosságú tagjainak bevonásával. 
4. Már a tervezési szakaszban figyelembe kell venni, hogy az ökoszisztéma mely köz-, magán- és nonprofit elemeit lehet mozgósítani. 
5. A megvalósítás idején pedig értékelni kell az alkalmazkodási és reziliencia-építési stratégiák hatásait. A folyamatos értékelés lehetővé teszi a fejlesztendő területek beazonosítását, az szükséges erőforrások átcsoportosítását. 

Az átfogó alkalmazkodási és rezilienciaépítési stratégia kidolgozása megköveteli a széleskörű kockázatelemzést és hatásvizsgálatokat, hogy a „tétlenség vagy megvalósítás” árát számszerűsíteni lehessen. Ebben a fejlett analitikai és mesterséges intelligencia eszközök segíthetnek. (A BCG például a saját Climate Impact AI platformját használta fel a potenciális kockázatok és hatások felmérésére több mint ötven, szélsőséges körülményeknek kitett texasi helyszínen.)

A hírlevél a következő cikk alapján készült:  Tina Zuzek-Arden, Rebecca Gibbs, Annika Zawadzki és Charmian Caines: It’s Time for the US to Invest in Weather Resilience, 2024. szeptember 17.  

Nyitókép: Egy törmelékkel elárasztott utca a Milton hurrikán után a floridai Siesta Key-ben, 2024. október 10-én. Fotó: AFP/Chandan Khanna