Mária Terézia az asztalra csapott, az oroszok segítettek, a Szent Jobb hazatért
Így vált kiemelt egyházi és állami ünneppé augusztus 20.
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel, öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Lackfi Jánosnak most az alábbi készletből kellett ihletet merítenie: láncreakció, dafke, ítéletidő, hóbelevanc, felnégyelős.
Itt állok egy ismeretlen városban, az éjszaka kellős közepén. A színház ajtaja zárva, nyilván be van riasztva az épület. És odabenn a mobilom. Abban pedig egy csepeli telefonszám, egy ismerősé, aki ma éjszakára szállást adott volna nekem.
Már ha egyáltalán ott van a mobilom. Csak ott lehet. Emlékszem, még lenémítottam az előadás kezdetén. Kamaradráma. Jó gondolkodtatós darab volt, szeretem az ilyeneket. Azért is jöttem fel tűzön-vízen át, hogy megnézzem, annyira áradoztak róla a színházi csoportban. Még nagyon szigorú arcoktól, Zsofkától meg Kicsilánytól meg Papafejtől is nyolcas osztályzatot kapott. Na, az ilyen élmény, az kell nekem, mint egy falat kenyér.
A munkahelyemen szénné unom magam, bár az jó benne, hogy tisztességesen fizetnek, és nem kel túlzottan megerőltetnem magamat. Tipókat csinálunk szállodáknak meg éttermeknek. Semmi váratlan, csupa megnyugtató kép és színpárosírtás. Klasszikus betűtípusok, csak a gyerekmenükhöz használunk valami játékosat. Minden partnerünk olyan látszatot akar kialakítani magáról, mintha kábé ezer éve létezne, és minden kuncsaftja maximálisan elégedetten távozott volna tőle. Sehol egy ágy alatt felejtett papírzsepi vagy egy ragacsos villa a vacsoránál. Kifogástalan ajánlatok, wellness-frissesség, csupa vidám gyerekprogram, a közeli golfpálya megtekintése, biciklikölcsönzés, tartalmas menü, gazdag svédasztalos reggeli, nagymosoooly! Tény, ami tény, ez felettébb megnyugtató, ám annál egyhangúbb világ. Orvosoknak, mérnököknek való. Meg mondjuk ügyvédeknek. Azért megnézném, ahogy az ítéletidő meg a feltételekhez kötött illetmények kapcsán talárban tüntetnek az utcán a bírák!
Oké, mindegy, ez a munkám. Nem várható el, hogy olyan videók kerüljenek ki a honlapokra, melyben a szállodaigazgató a mosodában gyömöszöli a szobalányokat, vagy amelyen a szakács dühében beleköp a levesbe, ha sokat akadékoskodik a kedves vendég…
Ezért szeretem ezeket a gubancos drámákat, van bennük kakaó, a csontvelőmig borzongok vagy kisírom a szememet, és sokszor még nevetni is lehet emberi bénázásainkon. Szeretem, hogy a színház nem vegytiszta, mint a mozi. Egy filmben csak azt látod és hallod, amire a rendező meg a hangmérnök hosszú vacillálás után áldását adja. Az ágak úgy roppannak a talpak alatt, ahogy azt a zörejező felveszi, a zihálások, hüppögések, az esőhangok, a csörömpölő ablaküveg, a kotkodácsoló tyúkok, mindez decibelre ki van mérve, háttérzenével ellátva, semmi meglepetés. Persze ettől még mozgatja az agyamat, de a színházban különösen utazok arra, hogy begyűjtsem a nemszándékos elemeket. A fröcskölő nyálat, izzadságot. Az elfulladó szavakat. A szuszogást, gyomorkorgást. Még a vér surrogását is hallani vélem az erekben. Parazita módjára behatolok a színész testébe, és raftingolok egyet a vénáin, árral szemben. Hasítom a habos, vörös folyadékot, melyet felkorbácsol a játék izgalma és indulata. Itt eleven emberek húsukat-vérüket adják, hogy életre keltsenek valamit. Mintha dzsenga-tornyot építenénk testrészekből. Ez megismételhetetlen élmény. A következő előadás tuti nem ilyen lesz. Máshol botlik meg és máshogy esik el, akit megütnek. Más szögből látod a csókot. Több vagy kevesebb könnyet sír a kétségbeesett anya.
Így vált kiemelt egyházi és állami ünneppé augusztus 20.
Az amerikai titkosszolgálat több helyszínt is felmért a találkozó lehetséges helyszíneként.
Egy biztonsági őr nekihajtott a kocsijának Hatvanpusztán, de az őr autója borult fel.