Támadás a magyar bírói függetlenség ellen. Az új médiaháború és a trollgyárak, amelyekre Orbán Viktor is felfigyelt. A magyar művészettörténész, akire lesújtott a kormány bosszúja és Matolcsy jegybanki öröksége. Ez a Fülszöveg, az e heti HVG ajánlója.
hvg360
Pallasz Athéné kezéből megint ellopták a lándzsát. Meg is érdemli persze a háborúpárti, magyargyűlölő némber, aki ahelyett, hogy elment volna szülni, olyan értékeket védelmez, mint a jog, az igazságosság, a bölcsesség, a képzés, a művészetek és a városok. Ezek oltalmazása olcsó bolsevista trükk az Orbán-rezsim szemében, s az ezekre felesküdött szakmák autonómiáját nagyon nehezen tűri. A műemlékvédelem, a felsőoktatás, a tudományos élet önállóságának megsemmisítése után a kormány most korbáccsal és kenyérrel harcol az olyan „joguralmi bálványok” ellen, mint a bírósági és akadémiai függetlenség. Magyarország rovatunk cikke szerint ebben nemcsak partnerei, hanem ihletői is az olyan kontraszelektált vezetők, mint Varga Zs. András Kúria-elnök, aki a jogállam elvének túlértékeléséről delirál.
A bíróságok, a felsőoktatás, a műemlékvédelem és a tudományos élet önállóságának megsemmisítéséhez a korbács és kenyér politikáját alkalmazzák. Ebben pedig a többéves kiéheztetés után partnerre is leltek a vezetőkben.
Amikor lerobban a tank, és belülről nem lehet megszerelni, nincs más megoldás, mint ellenséges tűzben kimászni és megjavítani – ezt már Portré-alanyunk, Bátonyi Péter művészettörténész mondja, aki a kormányzat bosszúját magára vonva nyilvánosan emelt szót a védett műemléki épületek rombolása és az ellen, hogy a kormányközeli beruházók érdekei rendre felülírják az épített örökség megóvását.
Hiába vannak tele pénzzel, a tulajdonosi, a beruházói, sőt a tervezői oldalból is hiányzik a műveltségi szűrő, ami alapján el tudják dönteni, mi a jó, és mi a rossz gyakorlat a műemlékileg védett épületek felújításánál – mondja a 41 éves művészettörténész, az Építési és Közlekedési Minisztérium volt kormányfőtanácsosa.
A dezertőrre zúduló össztűzről Magyar Péter is sokat tud mesélni, mi pedig Címlapsztorinkban azt elemezzük, hogyan próbálja a kormányzati propagandagépezet megtörni a Tisza diadalmenetét a fiatalok által látogatott közösségi platformokon. Miután a lakájmédia és a facebookos trollkommandó nem talál fogást Magyaron, a Fidesz és ideológiai zsoldosai a TikTokon, a Redditen és a Discordon támadnak. És hogy nem is esélytelenül, azt a romániai elnökválasztás első fordulója bizonyítja, ahol egy semmiből jött TikTok-sztár végzett az első helyen. Orbán meg is köszönte a románoknak a hatékony befolyásolás „lekísérletezését”, mi pedig bemutatjuk a veszélyes tesztüzem eredményét.
Elkeseredett küzdelem látszik kibontakozni a kormány és a Fidesz részéről, hogy a közösségi média legújabb platformjain is domináljanak, és ezzel megtörjék Magyar Péter és a Tisza Párt menetelését.
Kontúr rovatunkban a szélsőjobboldali üstökös, Calin Georgescu arcélét rajzoljuk meg, aki Románia szent földjét meg akarja szabadítani a rátámadó erőktől, főként az EU-tól és a WHO-tól, amely szerinte a globális összeesküvés fedőszerve. Az alusisakos jelölt fő inspirátorai az antiszemita, nacionalista, pogromokban utazó egykori Vasgárda vezére és a háborús bűnösként kivégzett Antonescu, akikről a Szellem rovatban idézünk fel pokoli történeteket.
Ezoterikus figurákért nem kell feltétlenül a szomszédba menni, itt van nekünk a Pallasz Athéné nevét közpénzmosással megbecstelenítő Matolcsy György, aki jövő márciusban távozik az MNB éléről. A tízmilliószoros napok karmikus erejében hívő jegybankelnök és klánja sokkal több nullával leírható őrületes vagyongyarapodásának a múlt héten szenteltünk címlapsztorit, most jegybanki örökségével és az utódlási játszmákkal foglalkozunk. Gazdaság rovatunk cikke szerint Varga Mihály MNB-elnöki kinevezésével Nagy Márton ellensúly nélkül marad a kormányban, a jegybank mozgástere beszűkül, s a láthatáron felrémlik az árfolyamválság, a további leminősítés és a költségvetés bóvliból finanszírozása.
A városvédő görög istennő szellemiségét jobban tisztelik Párizsban. A Notre-Dame főépítésze Szellem rovatunkban elmeséli, hogyan győzött a műemlékvédelem a politikai vitává terebélyesedett újjáépítési diskurzusban, és hogy miért tetováltatta a szíve tájára a huszártornyot, a vállára pedig a teljes Notre-Dame-ot.
A legsokszínűbb egyéniség e heti számunkban kétségkívül a politika színpadára a Terror Háza alkalmazásában visszatérő Szájer József. Publicistánk, Tóta W. Árpád a reaktiválásra keres racionális magyarázatot attól a valószínűtlen lehetőségtől kezdve, hogy a Fidesz enged a homofób vérgőzből, egészen addig, hogy megijedt az ő kivételesen tehetséges Józsijuk esetleges átállásától.
Amihez kremlinológusként annyit tehetünk hozzá, hogy jobb szabadon lemászni egy ereszen, mint kiesni egy ablakon.
A munkaerőpiac komolyabb megrázkódtatás nélkül nem képes nélkülözni több százezer munkavállalót, a költségvetést pedig százmilliárd forintokkal terhelné, ha a férfiak is nyugdíjba mehetnének korhatár előtt, 40 év jogviszonnyal, ahogy azt Magyar Péter tervezi. Ma is sok nő és férfi dolgozik nyugdíj mellett, 65 éves kora fölött, jóval többen, mint 2010-ben.