Nem újdonság a lengyeleknek, hogy egyik kézzel navigálniuk kell a soros elnökség által irányított európai jogalkotási gépezetet, másik kézzel pedig a lengyel választások kampányát kell kezelniük. A tizenhárom évvel ezelőtti, júniustól decemberig tartó elnökségi hivatali idő alatt a lengyel belpolitika az októberi nemzeti választásokra készült, amelynek eredményeként második mandátumára is megválasztották Donald Tuskot. Most pedig elnökválasztás előtt áll az ország, amelyet várhatóan 2025 májusában tartanak.
Már a HVG 2011-es, Bartek Nowakkal, a Centre for International Relations nevű agytröszt igazgatójával készült interjújában elhangzott a magyar elnökség bírálata – az előre meghatározott menetrend szerint mindig Lengyelország következik Magyarország után az elnökségi kalendáriumban. A lengyel politikai elemző ekkor úgy fogalmazott a magyar kormánnyal kapcsolatban, hogy „túl erős a kormányuk és túl gyenge az ellenzékük”, ami berekeszt mindenfajta konstruktív vitát a két politikai pólus között, visszavetve a soros elnökség sikerességét is.
Agnieszka Bartol, Lengyelország megbízott állandó képviselője néhány nappal ezelőtt Brüsszelben finomabban fogalmazott a 2024-es magyar elnökség hagyatékával kapcsolatban. Szerinte ugyanis nem lehet összehasonlítani az orbáni hat hónap hatékonyságát, amely az alakuló Bizottság idejével esett egybe és a várható lengyel eredményeket, amelyek az Európai Bizottság már működő, friss kollégiumának közreműködésével születhetnek meg.
