„A hajó szabadságélményt ad, könnyű beleszeretni”
– mondja Lukács János. János két helyen is magyartanár, a maroshévízi Kemény János Elméleti Líceumban és a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceumban, s az ember nem várná feltétlenül, hogy hajókkal furikázzék. Jómagam középiskolás koromtól ismerem, aztán a Krónika című erdélyi közéleti napilapnál voltunk kollégák. Egyszer csak, sok évvel ezelőtt, egy bejegyzést láttam: „Megszereztem a jogosítványt. Hajóra.” Torkomon akadt a Facebook.
„2018-ban Máltán voltunk a kisebbik fiammal, s ahogy ott nézelődtünk, és többek közt természetesen hajóra is felültünk, eltöprengtem: vajon hogy vezethetnék hajót?” – meséli. Így aztán keresgélt, majd nekivágott. Romániában végezte el az alapképzést, de itt annyira felületes tanfolyamra járt, hogy igazi iskolájának a Méder Áron magyarországi vitorlázóval töltött Adria-járásait tartja. „Árontól tanultam meg egy csomó mindent, ő mondta, hogy ne bízzak meg a műszerekben, több forrásból ellenőrizzem az idő- és a széljárás-jelentést, készüljek fel a váratlanra.”
