Lehetett-e újabb pilóta-öngyilkosság az Air India júniusi tragédiája?
Nemcsak a gépeket kell karbantartani, hanem a pilóták lelkét is.
Egészen 2004-ig úgy gondolták a szakemberek, hogy az Indiai-óceánon alacsony a szökőárveszély, ennek megfelelően az emberek sem voltak rá felkészülve. Húsz éve karácsonykor a világ borzalmas leckét kapott.
Napra pontosan húsz éve következett be a 21. század egyik legsúlyosabb természeti katasztrófája, amelyben becslések szerint 230 ezren vesztették életüket. Az Indiai-óceánon létrejövő 9,2-es erősségű földrengés után szökőár söpört végig az óceánnal határos tizennégy ország partvidékén és a halálos áldozatok mellett mintegy kétmillió embert tett földönfutóvá.
A Szumátra szigetén lévő Aceh tartományban követelte a cunami a legtöbb emberéletet, ott 170 ezren vesztek oda. Srí Lankán a hullámok elsodortak egy vonatot, és végeztek csaknem kétezer emberrel. Thaiföldön rengeteg nyugati turista töltötte az ünnepeket, akik közül sokan meghaltak.
Mai szemmel nézve lehetett volna sokkal alacsonyabb a halálos áldozatok száma, ha a riasztási rendszerre több gondot fordítanak, illetve ha nem csak a Csendes-óceánban gondolkodnak a tudósok és a döntéshozó, ha cunamiról volt szó.
Rögtön a szökőár után a tudósok és a kormányok képviselői összeültek és levonták a tanulságokat a történtekből. Az tisztán látszott, hogy az eddigi rendszer csődöt mondott, így nem lehet figyelmeztetni az embereket egy közelgő katasztrófára.
Nemcsak a gépeket kell karbantartani, hanem a pilóták lelkét is.
A háború mellett harc folyik az élelmiszerért, és repedezik a klánok és a Hamász hallgatólagos paktuma.
Vihart kavart a Kneecap fellépése a Sziget Fesztiválon, a kormány után több mint 150 művész is azt követelte, hogy mondják le a koncertet.
Az influenszernek bíróság elé kellett állnia, de hozzászólása még a bírót is megnevettette.