„Annyira megijedtem, hogy sírni sem tudtam, a hullám elkapott, és magával ragadott az óceánba”

A „Du” becenevű könyvelő a Thaiföld partjainál található Golden Buddha Beach Resortban dolgozott. Reggel 9 óra körül mennydörgő hangot hallott az óceán irányából. A személyzet és a vendégek a partra siettek, azt hitték, egy repülőgép zuhant a tengerbe. A parton nem láttak lezuhant repülőgépet, csak egy vékony fehér vonalat a horizonton.
Álltak és csodálkozva nézték, ahogy a fehér vonal egyre közelebb került és egyre nagyobb lett. Végül felismerve, hogy veszélyben van, Du elrohant a partról, és sikerült megragadnia egy fát, mielőtt a víz elérte volna. „Annyira megijedtem, hogy sírni akartam, de nem tudtam… a hullám elkapott, és magával ragadott az óceánba.”
A vízben két órán át sodródott egy felfújható párnába kapaszkodva, aztán meglátott két embert egy nagy kanapén lebegni, és odaúszott hozzájuk. Rájöttek, hogy egyre távolabb sodródnak a parttól. Mivel tudták, hogy ha egy újabb hullám jön, mindannyian meghalnak, először imádkozni kezdtek, majd úszni, amilyen erősen csak tudtak.
Végül elérték a partot, a szárazföldre érve Du a Majomhegy nevű domb felé vette az irányt, ahol sokan találtak menedéket. Néhányan megsérültek, mindenki vizes és éhes volt, ráadásul sokan látták, ahogy a szeretteik meghalnak. Együtt töltöttek el egy fájdalommal, bánattal és nyomorúsággal teli éjszakát.