Donald Trump tényleg egy meleghimnusz zenéjére fogja ünnepeltetni magát?

Az elmúlt három amerikai elnökválasztási kampány alatt nagy nevű együttesek és előadók nem győztek tiltakozni az ellen, hogy a dalaik felcsendüljenek Donald Trump politikai gyűlésein. A tiltakozók táborát erősítette egykor a Village People is, amelyek a frontembere, Victor Willis 2020-ban nyíltan megüzente, hogy egy olyan elnök, aki a hadsereget akarja bevetni a Black Lives Matter-mozgalom tüntetői ellen, nem veheti a szájára az együttes dalait. 

Négy év alatt azonban nagyot fordult a világ, Willisnek pedig nemcsak elvei vannak, hanem bankszámlája is, és nem tudta nem észrevenni, hogy a Y.M.C.A. kampánysikerét több millió dollárra lehet váltani. A bevételek megugrását maga a frontember ismerte el egy tavaly decemberi Facebook-posztjában, később pedig megideologizálta azt is, hogy miért is lép fel az együttes a megválasztott elnök január 20-ai beiktatásán. 

A Y.M.C.A. 1978 októberében jelent meg a Village People harmadik, Cruisin’ című lemezén, a diszkókorszak fénykorában, és azonnal nemzetközi sláger lett, 17 országban vezette a listákat. A népszerűsége azóta is töretlen, nem utolsó sorban azért, mert a házibuliktól kezdve az esküvőkön át a stadionokig szinte azonnal képes feldobni a hangulatot. Az időtállóságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 2020-ban bekerült a Grammy Hírességek Csarnokába, az amerikai Kongresszusi Könyvtár pedig felvette a „kulturálisan, történelmileg vagy esztétikailag jelentős” értékűnek ítélt zenék hivatalos listájára. 

A mostani másodvirágzása talán elhomályosítja azt, hogy a Y.M.C.A. nagyon is a kor lenyomata volt, amelyben született. 

A két francia zenei producer, Jacques Morali és Henri Belolo 1977-ben alapította az együttest abban a reményben, hogy befutnak Amerikában. Csak Morali volt ugyan nyíltan meleg, viszont a Greenwich Village meleg diszkóbulijait látogatva megszületett bennük a felismerés, hogy olyan együttest hozzanak létre, amely kiszolgálja a melegfantáziát, ami visszaköszön a megjelenésükben is, így öltöztek be rendőrnek, indiánfőnknek, cowboynak, építőmunkásnak, bőrszerkós motorosnak és tengerésznek – és az együttes neve is a New York-i városnegyed előtt tiszteleg, amely a meleg közösségek és a melegkultúra egyik epicentruma volt.