Visszhangos termek

Az egyszerűen csak Újépületnek nevezett hatalmas laktanya, börtön, katonai akadémia soha nem lopta be magát a pestiek szívébe. A mai Szabadság téri Tőzsdepalota helyén álló XVIII. századi épület bumfordi tömege mellett ehhez az is hozzájárult, hogy az udvarán végezték ki 1849-ben gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt. A kiegyezés után mégsem az volt az első, hogy lebontsák. Nyomdát, árvaházat akartak telepíteni a rossz emlékű falak közé, atlétikai versenyekre is kiválónak bizonyult az udvara. A nem kevésbé gyűlölt Citadellát például azért nem bontották le, mert a városnak nem volt rá pénze, az Újépület viszont azért kapott csákányt 1897-ben, mert a közelében felépült Parlament miatt alaposan felértékelődött a terület, s a „magyar Bastille” már gátolta a város északi terjeszkedését.

Az épület helyén létrejött tér a szabadságharc utáni megtorlásokban játszott szerepére emlékezve kapta a Szabadság nevet, az oda torkolló utcák pedig az 1848–1849-es hősök neveit. Az újonnan megnyílt terület lett a rohamtempóban fejlődő ország pénzügyi, kereskedelmi központja. A Nemzeti Bank mai épülete az akkori közös jegybank, az Osztrák–Magyar Bank székháza volt, ott épült fel a Magyar Kereskedelmi Csarnok Rt., a Postapénztár és az Adria Tengerhajózási Rt. otthona, a tér teljes nyugati oldalát pedig a kibontakozó kapitalizmus legerősebb szimbóluma, a Tőzsdepalota foglalta el.

A dualizmus korának önbizalmát mutatta, hogy Magyarországon állt a kontinens legnagyobb börzeépülete. 1907-ben, Alpár Ignác tervei alapján készült el, egyik végében az áru-, a másikban az értéktőzsde működött, a termek hatalmas, nyolcméteres ablakai ma is tekintélyt parancsolóak. A timpanonnal koronázott monumentális kapuzat 20 méter magas, amit két oroszlános, neoreneszánsz torony fog közre. A 145 méter hosszú, 60 méter széles palota homlokzatán elhelyezték Merkúr, a kereskedelem és Héphaisztosz, az ipar istenének szobrát, belül Zsolnay-kerámiák, márvány, aranyozás emelte az intézmény fényét. „Az épülettel azonban, minden rá pazarolt díszítése ellenére, a tőzsde emberei nincsenek megelégedve” – írta a Magyarország című lap az átadás után. A nagy csarnokok akusztikája olyan rossz volt, hogy az erős visszhang érthetetlenné tette a beszédet, a folyosók szűknek és sötétnek bizonyultak. Ezek az adottságok nem javultak akkor sem, amikor 1948-ban az államosítás után „érdeklődés hiányában” megszűnt a tőzsde, és helyére a Kereskedelem- és Szövetkezetügyi Minisztérium, majd a Vörös Akadémia, aztán a Lenin Intézet költözött.

Az ötvenes évek közepén született meg a döntés, hogy az épület háromötödét a Technika Háza kapja meg, kétötödét pedig az akkor megszületett, a legújabb technikai csodának számító Magyar Televízió, amely 1957-ben onnan kezdett el sugározni. A fő projekt a Technika Háza volt: nagyszerű gondolatnak tűnt, hogy a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének (MTESZ) huszonnégy tagegyesülete oda költözzön, és ez legyen a műszaki ismeretterjesztés fellegvára. „Az egykori tőzsdeteremben rendezik majd a kiállításokat, bemutatókat, sőt még mozi is épül a tudományos filmek számára. Itt láthatók majd, reméljük mihamarább, a felállítandó Műszaki Múzeum egyes, már összegyűjtött darabjai” – reménykedett 1957-ben az egyik újság. A Műszaki Múzeum máig nem kapott kiállítóhelyet, de a többi fejlesztés is döcögve haladt. A tőzsdeterem ugyanis a Sporthivatal kezelésében volt, amit tornateremként hasznosított, az irodák egy részéből pedig a háború után – jobbára engedély nélkül – lakásokat alakítottak ki. Úgy volt, hogy televízióval is csak ideiglenesen lesznek társbérletben, mert az a hatvanas évek közepén új, modern székházat kap. Ám addig is a MTESZ kárára növekedett az egyre fontosabbá váló intézmény. 1966-ban már arról panaszkodott a tudományos szervezet elnöke, hogy csak az épület fele maradt a kezelésükben. Egy év múlva tervpályázatot írtak ki a tévészékházra, a kijelölt aranyhegyi helyszínre szörnyű felhőkarcolókat tervezett az első három helyezett mindegyike. De nem ezért nem épültek meg, hanem mert nem került rá pénz. Inkább kipaterolták a MTESZ-t, ami a Kossuth téren kapott – azóta lebontott – székházat.

Az aranyhegyi tévészékházról szóló tervpályázat nyertese, Virág Csaba pedig vigaszként elkészíthette a Tőzsdepalota belső átalakítását, ami 1970–1972 között meg is történt. Ő tervezte a várbeli, szintén lebontott Villamos Teherelosztót, és az MTI székházát is. A Tőzsdepalota esetében csak az aulát tartotta meg eredeti formájában, a ház többi részére nem lehetett ráismerni. Amint a MTESZ kiürítette a Technika Háza jobb oldali szárnyának kiállítási termét, máris megkezdődött a Televízió IV-es számú, hipermodernnek számító színes stúdiójának az építése, amiről így számolt be a korabeli sajtó: „A volt tőzsdeteremben gumialátétekre egy 10 méter magas, 32 méter hosszú és 20 méter széles, rugózó stúdióházat építenek. A két fal közötti hézagot salakgyapottal töltik ki, hogy tökéletesen hangszigetelő legyen. A födémről lelógó fémszerkezetekre síneket szerelnek, kocsikat helyeznek rájuk, s ezek hordozzák majd a különféle magasságba leengedhető nagy fényerejű lámpákat. A stúdióban egyszerre hat stáb dolgozhat, hatféle díszlet között. Alatta színészöltözőket és bárt építenek.”

Hamar szűknek bizonyult azonban a teljesen birtokba vett palota is, ezért beépítettek minden lépcsőfordulót, padlásteret, pincét, nem használt folyosót. A kor televíziója más volt, mint a mostaniak, például tévéjátékok is készültek, így rengeteg műhelyt, illetve a díszlet- és jelmeztárat is el kellett helyezni. Ez a munka már a szocialista buhera szellemében készült, így aztán olyan elvarázsolt kastély jött létre, ezernyi melléklépcsővel, lifttel, sötét folyosóval, zsákutcával, ahol még az ott dolgozók is eltévedtek néha. Szinetár Miklós, a televízió egykori elnöke mégis nosztalgiával emlékezik a HVG-nek a tévészékházra, aminek az aulájában „a teljes magyar értelmiség megfordult, olyan szellemi nyüzsgés volt, mint a rádió – szintén felszámolt – Pagodájában”. Szinetárnak ötlete is volna a hasznosításra, szerinte a magyar mozgókép házát kellene létrehozni a 2009-ben kiürített, azóta üresen álló épületben.

A MTV már az ezredfordulón úgy döntött, hogy a székház eladásából oldja meg a pénzügyi gondjait, de csak 2006-ban sikerült eladnia a kanadai Tippin Corporationnek 4,5 milliárd forintért. Ám az MTV óbudai otthona addigra nem készült el, így 2009-ig 1,7 milliárdért visszabérelte az előzőt. Azóta legfeljebb amerikai filmeket forgattak az elhagyott, omladozó termekben. A kanadai befektető iroda- és üzletházterveit először a műemléki hivatal, később a beköszöntő gazdasági válság torpedózta meg. 2010-ben szerzett ugyan építési engedélyt, de a munkálatok nem kezdődtek meg, különösen, hogy 2012-ben csődközelbe jutott az ingatlant tulajdonló cég. A Futura Funds beszállásával megmenekült ugyan, de a tervezgetésen túl nem történt semmi. Tavaly decemberben jött a hír, hogy a Tiborcz István érdekeltségébe tartozó Gránit Alapkezelő egyik alapja megvette tőlük az épületet.

Sajtóhírek szerint a vételár 20 milliárd forint körüli volt, és a felújításra még háromszor ennyit el kell költeni. A funkció még nem publikus, csak annyit mondtak, hatalmas üzleti potenciált látnak a felújításában. Miután Alpár Ignác műve 2006 óta műemlék, meg lesz kötve Tiborczék keze. Persze ez csak vicc, a műemléki védelem ma már nem akadály a NER potentátjai számára. Akár a hetvenes években, valószínűleg elég lesz az épület néhány kiemelkedő részét helyreállítani eredeti formájában. Mivel jelenleg a palota negyede közforgalmú tér, és az egykori tőzsdetermekben sem lehet szállodai szobákat kialakítani, vélhetően felfelé bővítenek, hiszen a tetőről remek a kilátás. Igaz, az emeletráépítéssel az épület arányai megváltoznak, de ha a szemben lévő Nemzeti Banknál meg lehetett tenni, itt ugyan miért nem? A tőzsdetermekből lehet konferenciatér, az emeleten luxuslakások, az egykori irodák helyén szálloda, az utcafronton étterem, kávéház, mint a fénykorban. Tiborczék szépen belakják az egész teret, az Adria-palota mellett a tér sarkán álló Verno House ötcsillagos szálloda is az övék.