Veszélyes játékot játszik Trump Grönlandon – nyakunkon az új gyarmati korszak?

Donald Trump Grönland-fixációja elsőre az amerikai elnök egyik bizarr kirohanásának is tűnhet, olyasminek, mint a kutyát és macskát evő migránsokról, vagy a Covid ellen kiváló hipóról szóló eszmefuttatásai. Tapasztalatunk ugyanis az, hogy a nagyhatalmak általában valamelyik olajtermelő közel-keleti vagy fontos ásványi kincsekben gazdag közép-afrikai régiót szokták célba venni, nem pedig valami félreeső jégszigetet. 

És bár a beiktatására váró, de már nagyon hangos megválasztott amerikai elnök megoldási javaslata – erővel elfoglalni vagy megvenni a szigetet – atavisztikusan hat, meglepő módon van mögötte ráció. Nem véletlenül dobta be az ötletet már 2019-ben is. 

Érdekes módon Trump felvetését éppen az a klímaváltozás teszi érthetővé, amit az elnök maga amúgy tagad.

De mielőtt megmagyaráznánk ezt az ellentmondást, gyorsan ismerkedjünk meg ezzel az isten háta mögötti szigettel, mert már a helyszín is tartogat egy sor meglepetést. 

Grönland, az első skandináv marketingtrükk 

Grönland a világ legnagyobb szigete, mérete nagyjából akkora, mint Németország, Franciaország és Spanyolország együtt. Sajnos a hatalmas terület kényelmi faktorát csökkenti, hogy 80 százalékát jég borítja. A grönlandi jégmennyiség globálisan is jelentős: ez a világ második legnagyobb jégbázisa, ami annyi jeget jelent, hogy ha mind elolvadna, a NASA szerint hét méterrel emelkedne meg a tengervizek szintje. Ilyen mértékű katasztrófa egyelőre szerencsére nem fenyeget minket, de a sziget olvadó jege nagy szerepet játszik majd történetünkben.

Egyébként az első emberek érkezését is a jég tette lehetővé. A paleo-eszkimók Észak-Amerika irányából érkeztek 4000 éve, a befagyott tengeren. A sziget zord klímáját mutatja, hogy a betelepülők időről időre kihaltak, hogy utánuk újabb hullámok próbálkozzanak meg a túléléssel. 

Ez néha egyáltalán nem sikerült, így Grönland az elsőtől a hetedik századig a jegesmedvék és fókák kizárólagos birodalma volt. A sziget felfedezőiként a vikingeket szokták említeni, akik 978-ban érkeztek, majd Vörös Erik vezetésével 982-ben telepedtek le. Erik már akkor megvillantotta a skandináv marketingérzéket, amikor Zöld földnek (Grönland, Greenland) nevezte a területet, hogy vonzóvá tegye azt a betelepülők számára. Úgy tudjuk, akkoriban még apró betűvel sem jelezték, hogy a „zöld” szó csak nyomokban fedi a valóságot. A felfedezést is idézőjelek között kell érteni egyébként, hiszen a vikingek érkezésekor már éltek ott emberek: egy másik paleo-eszkimó csoport kétszáz éve élt a fagyos vidéken.

A mai inuitok ősei ugyanakkor már a vikingek idején érkeztek, és jövetelük izgalmas módon fordított kolonizációs folyamatba torkollott.

Miközben a földművelő, állattenyésztő vikingek csak küzdöttek az életben maradásért, az inuitok terjeszkedtek. Hogyan? Az Európából származó telepesek megőrizték a sarkvidéki viszonyok közt nem túl praktikus paraszti életmódjukat, amelyhez sem elegendő föld, sem faanyag, sem napsütés nem állt rendelkezésre. 

A hóviharok homályába vész, hogy a skandinávok meddig bírták, mert Európa elvesztette a kapcsolatot a szigettel, de 1500 körül már biztosan csak az inuitok vadászgattak a gleccsereken. Az európai politika kaotikus kilengései közepette Grönland végül 1814-ben került Dániához, ami helyben azonban nem sok jeget zavart. 

Egy grönlandi inuit család a vászonbőrből készült nyári táborukban. Dr. Hayes, az Egyesült Államok haditengerészetének sebésze által 1860-1862-ben az Északi-sarkvidék nyílt tengerére tett utazás illusztrálására készült metszet, amely a „Le tour du monde, nouveau journal des voyages” című, Edouard Charton által szerkesztett, 1868-ban Párizsban megjelent kötetben jelent meg.

AFP / Selva-gyűjtemény ©Selva/Leemage

A kortárs történések iránt érdeklődők most kapják fel a fejüket: az elfeledettség évszázadai után a sziget a második világháború idején szerzett máig ható, nagypolitikai súlyt. A nácik ellen harcoló Egyesült Államok számára ugyanis hamar világossá vált, hogy stratégiailag milyen remek helyen is fekszik Grönland.

Grönland már majdnem az amerikaiaké volt

Bár a németek 1940-ben elfoglalták Dániát, fennhatóságuk nem terjedt ki a jeges szigetre. Az amerikaiaknak pedig csak felülről kellett ránézni a földgömbre, hogy észrevegyék:

Grönland valójában nem a periférián, hanem a centrumban fekszik, éppen Amerika, Európa és az akkori Szovjetunió közt. 

Az USA egy gyorsan megkötött egyezménynek köszönhetően egész sor támaszpontot épített ki Grönlandon, így a gépei kitérő nélkül szállhattak le tankolni, majd indulhattak Németország ellen. A szigetre telepített időjárás-előrejelző állomások és kikötők is fontos szerepet töltöttek be a szövetséges haderő manővereiben. 

És mivel Grönland közelebb van Amerikához, mint Európához, ráadásul akkoriban Európa nem volt éppen jó állapotban, a szigetet ellátása és kereskedelmi kapcsolatai is egyre inkább az USA-hoz kötötték. 

A második világháború után az Egyesült Államok visszaadta ugyan a területet Dániának, de pozíciója nem lett gyengébb. Egy 1951-es megállapodás után felépítették a Thule légibázist, amely a hidegháború egyik legfontosabb katonai pozíciója volt. A bázis ma is működik, és jelentősége sem csökkent, mert: 

• Oroszország és az USA közt, azaz az interkontinentális rakéták útvonalán fekszik, így fontos eleme a nyugati rakétaelhárítási rendszernek.
• Remek kilátást biztosít Oroszország északi területeire, így szerepe a hírszerzésben is jelentős maradt.
• A bázison űrmegfigyelési osztály is működik, ahonnan a műholdak és más űrobjektumok mozgását követik.

A sziget jövőjét alakító képletet ugyanakkor bonyolította, hogy a kolonializmus népszerűsége, legalább is átmenetileg, de csökkent a világban. Így Grönland sorsával kapcsolatban már nemcsak a nagy- és kishatalmaknak volt szavuk, hanem érdekes módon azoknak is, akik ott laktak.