Az Artúr királyból és a kerekasztal lovagjaiból viccet csináló Gyalog galopp volt az első rendezése, Terry Jonesszal párban dirigálták a Monty Python többi tagját. Már az első forgatási nap sem ment simán: ott álltak egy lerobbant kamerával.
Természetesen pánikba estünk. Még jó, hogy akadt tartalék kameránk, felvettük, amit azzal lehetett. Így utólag intő jelet látok a lerobbant kamerában. Égi jel volt, hogy filmesként ebből áll majd a hátralévő életem. Katasztrófák hosszú sorából.
A kamera egy dolog, de várból is hiányuk volt, márpedig enélkül bajosan lehetett volna megjeleníteni Artúr és az angolgyalázó franciák találkozását. A hivatal azonban nem engedélyezte, hogy a megbeszélt helyen forgassanak.
Az örökségvédelmi hivatal arra hivatkozott, hogy nem tartanánk tiszteletben a hely szellemét, még a végén megszentségtelenítenénk a nemes történelmi múltat. Nyilván arra a múltra gondoltak, amikor válogatott kínzások folytak a várfalak mögött.
Végül szereztünk egy másikat. A baj csak az volt, hogy amikor felvonult a stáb, senki sem találta a kastély kulcsát. A tulajdonos fia gyorsan repülőre szállt, hogy a segítségünkre legyen. És ott volt még a halott birka esete is. Talált valaki az út szélén egy döglött birkát, elhozta, kibelezte, ezt dobják le a franciák a várfalról. Csoda, hogy befejeztük a filmet, de végül azért túléltük.
Hogy jött ki a rendezőtársával, Terry Jonesszal?
