„Egy ilyen embernek már nem az orgazmus a célja, hanem hogy megalázza az áldozatát”

10 perc

2025.02.25. 18:30

M. László 17 évesen egy kisfiú lefejezésével kezdte bűnözői karrierjét, majd minden szabadulása után újabb szexuális bűncselekményt követett el – legutóbb két kislány ellen. Jogosan merül fel a kérdés, vajon miért engedik vissza a társadalomba a hasonló karrierbűnözőket. Kitanics Márk igazságügyi pszichológus szakértő szerint a szadisztikus elkövetők még akkor is veszélyesek, ha szexuális vágyuk idősebb korukra csökken, esetükben tehát csak a társadalomtól elzárás lehet eredményes. 

Kommandósok csaptak le arra a magyar férfira, aki 30 éve lefejezett egy kisfiút, most pedig kislányokat erőszakolt meg – ahogy azt február 11-én a HVG is megírta.

A tápiószentmártoni férfi 2022 nyarán hirdetésen keresztül ismerkedett meg egy többgyermekes édesanyával, aki takarítást vállalt. A gyanú szerint M. László munkalehetőséget ajánlott a nőnek, miközben összebarátkozott a családdal. Az újdonsült ismerős az anya bizalmába férkőzött, és a nő 9 és 11 éves lányaival is egyre szorosabb kapcsolatba került: ajándékokkal, édességekkel halmozta el a gyermekeket és szórakozni vitte őket.

Többször előfordult, hogy a kislányokat az édesanya a férfi felügyeletére bízta, aki visszaélve helyzetével szexuális cselekményekre kényszerítette őket, a saját nemi vágyának felkeltése vagy fenntartása céljából. Ezen túlmenően olyan tartalmú videókat mutatott nekik, ami erkölcsi, szellemi fejlődésüket súlyosan veszélyeztette. A Pest megyei rendőrök a Terrorelhárítási Központ közreműködésével a lakásán fogták el a férfit február 5-én este, majd őrizetbe vették és kihallgatták szexuális erőszak és kiskorú veszélyeztetése bűntett miatt. Kezdeményezték a letartóztatását, amit a bíróság elrendelt – közölte akkor a rendőrség.  

Lefejezéssel kezdte bűnözői karrierjét 17 évesen

M. László mögött nem mindennapi bűnözői karrier áll, ami már fiatalkorában elkezdődött. 17 évesen, 1995-ben megölt és lefejezett egy 12 éves fiút. Pedig a korabeli sajtó arról írt, hogy pályája biztatóan kezdődött, egy tanulmányi versenyen helyezést ért el, pályamunkájáért pedig díjat kapott. A Népszava egykori beszámolója szerint László „szívesen barátkozott nála lényegesen fiatalabb gyerekekkel, akiket fagylaltozni vitt, és egyéb programokat is kitalált nekik. A szakértők véleménye szerint azért tartotta a kapcsolatot a fiatalabbakkal, mert azok felnéztek rá, és kiélhette nárcisztikus hajlamait.”

M. kapcsolatot tartott a 12 éves Zsolttal is, akit 1995. november 27-én délután felhívott a lakásába azzal, hogy játszhat a számítógépen A fiúk lifttel mentek fel a kilencedik emeleti lakásába, velük utazott a ház egyik lakója is. A történet további részét a vádlott vallomása, illetve az objektív bizonyítékok alapján lehet kikövetkeztetni.

M. László elfogása a TEK felvételén
Terrorelhárítási Központ

„Zsolt a gyerekszobában játszott a számítógépen, miközben a vádlott magára hagyta. Amikor később visszament, a kisfiú a szőnyegen fekve aludt. A helyiségben cukorkásdobozban volt néhány Dormicum nevű altató, amiből valamilyen módon a sértett bevett néhányat. A vádlottnak volt olyan vallomása is, amely szerint ledarálta, majd italba keverve itatta meg az altatót a kisfiúval” – írta a lap. M. László megkísérelte felrázni a bódult állapotban lévő gyereket, és amikor ez nem sikerült, ahelyett, hogy segítséget hívott volna, elhatározta, hogy megöli. Kötéllel fojtogatta Zsoltot, majd miután nem érezte a pulzusát, késsel levágta a kisfiú fejét. A szakértők szerint a fej leválasztásakor a gyerek még élt.

A holttestet M. László bőröndbe rejtette, a fejet pedig a lakásban hagyta. A Gubacsi hídnál a vízbe borította a testet, majd hazament felmosni a vért. A rongyokat a kukába dobta, Zsolt kabátját az ágyneműtartóban, az áldozat fejét pedig egy betonkerítés tövében rejtette el. A fiú testét másnap reggel, a fejét pedig két nappal később találták meg.

„A fiatalkorú vádlott elfogása után elismerte a bűncselekmény elkövetését, majd később megváltoztatta a vallomását. Azt állította, hogy a gyilkosságot nem ő követte el, csupán a holttest eltüntetéséhez nyújtott segítséget. Vallomása szerint a tettes F. Sándor, aki ellen büntetőeljárás is indult, de azt bűncselekmény hiányában megszüntették. Bebizonyosodott, hogy a motívum nélküli gyilkosság elkövetője minden kétséget kizáróan M. László” – írta anno a Népszava.

Ismét szabadon

A férfi 2004 novemberében, 26 évesen szabadult feltételesen, majd Dabasra költözött az anyjához. Alig néhány hét múlva ismét megtámadott egy akkor ugyancsak 12 éves kisfiút, akit egy erdős részen leszólított, hogy segítsen neki megkeresni a kutyáját, majd késsel fenyegette és fojtogatta. A gyerek el tudott menekülni. Lászlót akkor emberölési kísérletért ítélték el. Ebből a büntetéséből szabadult 2022-ben, 44 évesen, és megint visszaköltözött a Pest megyei városba, ahol akkor rendkívül nagy volt a felháborodás, lakossági fórumot is rendeztek, hogy M. László ne maradhasson a településen.

„Jogilag fehér galamb tisztaságú” – dúltak az indulatok a dabasi lakossági fórumon a gyerekgyilkos visszaköltözése után

Elméletben nagyon jól hangzik az, hogy a kiszabott börtönbüntetés lejártával egy elítélt tiszta lappal kezd és visszaintegrálódik a társadalomba. De hogyan reagál egy közösség, amikor gyermekgyilkos költözik a szomszédba?

Anyjával így költöztek 40 kilométerrel arrébb, Tápiószentmártonra, ahol László megismerkedett egy többgyerekes, egyedülálló anyával. Ez a nő a Blikk értesülései szerint nem tudta pontosan, kivel is hozta össze a sors. László ugyan állítólag említette neki, hogy gyilkos, de azt mondta, hogy anno egy rendőrt ölt meg, amiért már megbűnhődött.  A visszaeső, ráadásul ilyen jellegű bűncselekményt elkövetőkkel kapcsolatban rendszerint nagy a közfelháborodás. Ilyenkor

sokakban felmerül, hogy miért kellett újra visszaengedni többször is a társadalomba egy olyan embert, aki már fiatalon ilyen brutális gyilkosságot követett el.

Kitanics Márk klinikai szakpszichológus, igazságügyi pszichológus szakértőt kérdeztük a szexuális motivációjú elkövetőkről és arról, mi lehetne a megoldás annak érdekében, hogy ennél jóval enyhébb esetek se fordulhassanak elő.  

A szadizmus mint örömforrás 

Kitanics azt mondja, alapvető szakmai vita folyik arról, hogy van-e valamiféle öröklöttség vagy inkább egyfajta szociális hiányosság áll az ilyen gyerekkori bűnelkövetések mögött, de ők azt tapasztalják, hogy alapvetően az utóbbi az, ami irányadónak mutatkozik. „Az ún. fixáció nagyon fontos fogalom. Gyerekkorban különböző szenzitív időszakok vannak attól függően, hogy éppen hol tartunk a fejlődésben. Nagyon sokszor azt látjuk például a szexuális bűncselekményeknél vagy a szadisztikus törekvéseknél, hogy ha egy gyerek átél valami olyan örömet, ami ezekhez kapcsolódóan jelenik meg az életében, akkor a későbbiek során igyekszik ezekhez a pontokhoz visszatérni, mert ez egy olyan örömforrás, amit újra és újra meg akar élni” – magyarázza a szakértő, aki az exhibicionista felnőtteket és egy valós esetet hoz fel példaként. „Egy férfiből úgy lett exhibicionista, hogy hatéves kora körül nem ment fel a lakótelepi lakásba pisilni, hanem amikor lent focizott a többiekkel, egy bokor mögött végezte el a dolgát. Éppen arra ment egy hölgy, aki észrevette, és

mosolyogva nézte, ahogy pisil, miközben nézte a nemi szervét. Ez olyan örömérzetet és kalandot jelentett a fiúnak, hogy felnőtt korában is ellenállhatatlan késztetést érzett

arra, hogy mások előtt mutogassa a péniszét. Így kell körülbelül elképzelni a fixációt.” Egy megfelelő, egészséges idegrendszer esetében nem biztos, hogy kialakulnak hasonló fixációs pontok.