Putyin háborújának kronológiája

2022. február 24.: Miután Moszkva elismerte a Kelet-Ukrajnában kikiáltott két „népköztársaság” – a luhanszki és a donyecki – államiságát, Vlagyimir Putyin bejelentette, „különleges katonai műveletet” indít Ukrajna ellen. Az agresszió első napján már Kijevben is rakéták hullottak. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök nem menekült el, a kormány elrendelte az általános mozgósítást.

2022. április 2.: Az orosz erők kivonultak a Kijev környékén elfoglalt városokból, egyebek mellett Bucsából és Irpinyből, ahol a korábbi hetekben polgári személyek százait gyilkolták meg a megszállók.

2022. május 20.: A néhány hét alatt jelentős kelet-ukrajnai területeket elfoglaló orosz erők bevették az Azovi-tenger partján lévő Mariupolt, az ukrán védelem egyik központját. A legtovább ellenálló Azovsztal üzem területén mintegy 2500 védő került fogságba.

2022 szeptembere: Az ukrán erők felszabadították Harkiv környékét, ahol néhány nap alatt közel kilencezer négyzetkilométernyi területet foglaltak vissza.

2022. október 5.: Putyin aláírta azt a törvényt, amely Oroszországhoz csatolta azt a négy – csak részben megszállt – kelet-ukrajnai megyét, ahol a szeptemberi „népszavazásokon” a hivatalos adatok szerint a résztvevők többsége az „anyaországhoz visszatérésre” voksolt.

2022. november 11.: Nyolc hónapig tartó orosz megszállás után az ukránok visszafoglalták a Dnyeper folyó nyugati partján lévő Herszon városát, amely kiindulópontként szolgálhatott volna a további orosz előrenyomuláshoz.

2023. március 17.: A Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) letartóztatási parancsot adott ki több orosz vezető, köztük Putyin ellen. A vád szerint tömegesen deportáltak ukrán gyerekeket, s ezzel háborús bűnt követtek el.

2023. május 21.: Elesett a 2014-ben egyszer már orosz kézre került, 2015-ben visszafoglalt, stratégiai fontosságú ukrán település, Bahmut.

2023. augusztus 28.: Az ukránok elfoglalták a déli frontszakaszon lévő Robotinye települést, ám ennél tovább nem jutottak. Ez azt jelentette, hogy kudarccal ért véget az eredetileg tavaszra tervezett ukrán ellentámadás, melynek fő célja az lett volna, hogy elvágja az ország déli részén az orosz közlekedési folyosót. A fiaskó egyik fő oka, hogy késve és nem elégséges mennyiségben érkeztek az Ukrajna által kért nyugati fegyverek.

2024. február 8.: A népszerű Valerij Zaluzsnij tábornok helyett Olekszandr Szirszkijt nevezték ki az ukrán erők főparancsnokává. Zaluzsnij volt az, aki elsőként beszélt arról, hogy patthelyzet alakult ki a frontokon, és a szemben álló felek egyike sem képes áttörni a másik vonalait.

2024. február 17.: Az orosz erők elfoglalták a stratégiai jelentőségű Avgyijivka települést, ezzel megindult a lassú felőrlést célzó orosz stratégia, aminek révén 2024 során mintegy ötezer négyzetkilométernyi területről szorították ki az ukránokat. A májusi, Harkiv környéki orosz offenzívát sikerült megállítani, az oroszok a donyecki fronton értek el sikereket.

2024. június 15–16.: A svájci Bürgenstockban megtartották az első nemzetközi ukrajnai békecsúcsot, ahová a szervezők nem hívták meg Oroszország képviselőit. A találkozón nem sikerült egyezségre jutni arról, hogy a nemzetközi közösség miként képzeli el az ukrajnai válság rendezését.

2024. augusztus 4.: Megérkeztek Ukrajnába az első F–16-os harci gépek, amelyekre már a 2023-as ukrán ellenoffenzíva idején is szükség lett volna.

2024. augusztus 12.: Az ukrán hadsereg betört az Oroszországhoz tartozó kurszki területre, ahol a néhány nap alatt elfoglalt ezer négyzetkilométerből még mindig ellenőrzés alatt tart 300-400 négyzetkilométernyit.

2024. október 24.: Zelenszkij bemutatta „győzelmi tervét”, melynek egyik eleme, hogy Ukrajna az őt támogató államok előtt megnyitja ásványkincskészleteit.

2024 novembere: Megjelentek a kurszki fronton az orosz hadsereget segítő észak-koreai katonák. Észak-Korea – Iránhoz hasonlóan – korábban jelentős mennyiségű fegyverrel támogatta az orosz agressziót.

2025. február 18.: Az USA és Oroszország magas rangú képviselői találkoztak Rijádban, ezt követően Donald Trump amerikai elnök olyan nyilatkozatokat adott, amelyekben egyértelművé tette, hogy a moszkvai érdekeknek megfelelően zárná le a konfliktust: Ukrajna nem lenne NATO-tag, a tűzszüneti egyezmény után pedig a jelenlegi frontvonal mentén húzódna az orosz–ukrán határ. Azt is közölte, hogy az EU-nak és Zelenszkij elnöknek nincs helye a tárgyalóasztalnál.

Nyitóképen pap imádkozik a bucsai áldozatok holtteste mellett 2022-ben. Fotó: AFP/Ronaldo Schemidt