„Súgtak nekünk az IMF-től” – Surányi György a Bokros-csomag eddig nem ismert részleteiről mesélt a HVG-nek

9 perc

2025.03.10. 10:30

A nyilvánvaló pénzügyi csőd felé meneteltünk – emlékszik vissza az 1995-ös stabilizációra Surányi György, az MNB akkori elnöke, aki a Bokros Lajos pénzügyminiszterrel együtt összeállított program egyik fő eredményének azt tartja, hogy az 1929–1933-as válság után ismét konvertibilis lett a magyar fizetőeszköz. Interjú.

Ön 1989–1990-ben államtitkár, majd 1991 novemberéig MNB-elnök volt, ebben az időszakban többnyire egyensúlyhoz közeli állapot jellemezte a gazdaságot. Amikor 1995 márciusában visszatért az MNB élére, súlyos krízist kellett megfékezni. Mi történt a kettő között?

Bár 1990–1991-ben a pénzügyi egyensúlyt megőriztük, jelentősen zsugorodott a gazdaság, megugrott a munkanélküliség. Ezt a Kornai János kifejezésével tranzíciós válságot egyik rendszerváltó ország sem úszta meg. Magyarországon az infláció 1990 nyarán 36 százalékon tetőzött, 1991-ben húsz százalékhoz közelített, megállt a munkanélküliség növekedése.

Csakhogy 1992 elején egyszerre lépett életbe az új csőd-, számviteli és pénzintézeti törvény. Ezek felszínre hozták a korábban is ismert, de elfedett feszültségeket, amelyek a vállalatok kölcsönös körbetartozásában összegződtek. Az új törvények hatására csődök sora következett be, tovább nőtt a munkanélküliség, és kiderült, hogy a bankok tele vannak behajthatatlan követelésekkel. Előbb a vállalati, majd a bankszektorban kellett konszolidációt végrehajtani, a kettő együtt az akkori hazai össztermék 10 százalékát vitte el.

Fekete vasárnap
1995. március 12. A Magyar Televízió esti műsorában Horn Gyula miniszterelnök két közgazdász, Bokros Lajos és Surányi György társaságában radikális stabilizációs programot hirdetett meg. Ellenzői és ellenfelei a csomagot, sőt megalkotóit is démonizálták, holott közgazdaságilag mindmáig ez volt a legalaposabban végiggondolt egyensúlyjavító program, amelynek hatására a rendszerváltás után öt-hat évvel a magyar gazdaság a régió éllovasaként zárta le az átmenet legfájdalmasabb szakaszát. A HVG mostani számában Surányi Györgyöt, a következőben Bokros Lajost szólaltatjuk meg.

Azért lett ilyen súlyos 1994–1995 fordulójára a külső és belső egyensúlyhiány, mert az Antall–Boros-kormány semmit nem tett ellene, és az 1994-es választások után Horn Gyula is hezitált?

Az 1994-es választások előtt valóban kiengedett a költségvetés, hét százalékkal nőtt a reáljövedelem, úgy, hogy nem volt mögötte megfelelő gazdasági teljesítmény. Ősszel már látszott, hogy egyre súlyosabbá válik a helyzet. Megszakadtak a kapcsolatok a Nemzetközi Valutaalappal (IMF), a másodpiacokon a magyar devizaadósság kockázati felára 600–700 bázispontra ment fel.

A nyilvánvaló pénzügyi csőd felé meneteltünk. Az őszi hónapokban Horn Gyula leült velem, elmondtam neki, mit kellene tenni.

Az árát is elmondta? Megrémítette?

Olyannyira, hogy munkatársaival megüzente, ha valakit soha nem fog kinevezésre javasolni a köztársasági elnöknek, az én vagyok. Ezért később másokkal is tárgyalt.

Miért változott meg a véleménye? A pénzügyminiszter, Békesi László az 1994-es büdzséhez pótköltségvetést nyújtott be, azt azonban a parlamenti vita során felpuhították. Aztán Békesi váratlanul lemondott. A bankfelügyeletnek, az MNB-nek, a privatizációnak sem volt vezetője. Ekkora volt a fejetlenség?